Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Pillanatfelvétel Ivo műveinek szövegfejlődési folyamatából
Pillanatfelvétel Ivo műveinek szövegfejlődési folyamatából 55 consanguinitatis” számára, amely alapvetően a Decretum'6 anyagához tartozik. Hasonló példát láthatunk a Bruxelles-i, Bibi. Royal MS 1817-ben.16 17 A föl. 101r-val új ívfüzet kezdődik, melynek első mondata nem a 100v-n megszakadt mondat folytatása: Cum minister iudicis (...) a indice debuisse // q scele adimpletur (...). A föl. 10Ír töredékes első kánonja szintén megtalálható Ivó kánoni munkájában, azonban nem a Panormia-ban. A föl. lOOv befejező kánonja a Decretum anyagához is hozzátartozik (vő. ID 10. 103), de a fol. 101 r első kánonja jóval arrébb helyezkedik el a Decretum szövegében (vő. ID 12. 12). Ez egyértelműen megerősíti, hogy az Angers Ms 369 kolligátum. Úgy tűnik, hogy a könyvkötő kihagyott egy ívfüzetet, amikor a kézirat újrakötésre került. Ez már csak azért is valószínű, mivel ugyanaz a kézírás olvasható mindkét előbb említett fólión ( 1 OOv, 10 Ír). Ez a feltehetően kihagyott ívfüzet törhette meg a kódex eredeti kontextusát. A Panormia anyaga egy szokatlan kánonnal fejeződik be. A záró kánon (IP 8. 136) általában az a hibásan VIII. Leó (963-965) pápának tulajdonított részlet,18 amely a római pápa megválasztásáról szól.19 A Migne-féle kiadásban ez olyan zsinati kánonokkal folytatódik, melyek alapvetően a II. Laterani Zsinatról (1139) származnak,20 de ismerünk arra is példát (Paris, Bibliothèque Nationale de France lat. 2472), hogy ez a kiegészítő anyag a Reims-i Zsinat (1148)21 és a III. Laterani Zsinat (1179)22 kánonjait tartalmazza. Itt, az Angers Ms 369-ben mindössze egy kiegészítő kánont találunk ismeretlen forrásból, melynek témája tovább erősíti a kódex pasztorális területen való használatával kapcsolatos benyomásunkat,23 amit már a kézirat egyes részeinek állapota alapján kifejtettünk. magni, amitae magnae, avunculi magni materterae magnae. Neposncpotis propioris consobrini filius et filia qui consobrini appellantur. Quibus ex latcrac accrescunt propatrui, proavunculi, promaterterae, filius vel filia adpatruus, adamita. Hi sunt abavi patemi frater et soror. Abavunculus, abmatertera, hi sunt abaviae paternae matemacque frater et soror abavique materni. Haec quoque explanari amplius non possunt quam ipse auctor disseruit. Septimo gradu qui sunt cognati recta linea, supra infraque prioribus propriis nominibus non appellantur, sed ex transversa linea continentur fratris, sororis, adneptos adneptis, consobrini filii filiaeque successionis. Idcirco gradus vii constituti sunt, quia ulterius per rerum naturam, nec nomina inveniri, nec successio ultra propagari potest. In his vii gradibus omnia propinquitatum nomina continentur, ultra quas affinitas inveniri, nec successio potest amplius propagari. PL 161. 1303-1304. Vö. SZUROMI, A 12'h century pastoral pocket book. 16 BAV Vat. lat. 1357. fol. 157v; London, British Library, Royal 11 D. VIL foil. 217ra-217vb (csak egy üres hely az ‘arbor’ számára); Cambridge MS 19. fol. 21 lvb (csak az üres hely). 17 Foil. 126r-127v. 18 FRIEDBERG I. 941, 224. jegyzet. 19 Foil. 105r-105v: In sinodo congregata Romae in ecclesia S. Saluatoris (...) Si quis contra hanc apostolicam auctoritatem aliquid molietur, hunc excommunicationi subiaccrc decernimus, et, nisi resipuerit, inreuocabili exilio puniri, uel ultimis suppliciis feriri. Vö. Bruxelles, Bibi. Royal MS 1817, fol. 142v; BAV Vat. lat. 1360, fol. 88v. 20 PL 161. 1340-1341; vö. Edinburgh, National Library of Scotland, Adv. Ms. 18.8.6, foil. 101 r-103v. 21 Foil. 106ra-107ra. 22 Foil. 107ra-107vb. 25 Foil. 106r-106v: In septuagesima cantatur (...) predicauit.
