Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
44 KuMiNETZ Géza ordináriusnak, hogy szükség esetén segítse akár lelkileg, akár anyagilag az ilyen klerikust, mivel arra kötelezi a szeretet és az igazságosság kötelezettsége azokkal szemben, akik felszenteltségük erejében az egész egyház szolgálatára szentelték magukat. V. Egy nyitott kérdés és néhány irreguláris helyzet 1. Egyházi mozgalmak inkardinálási joga46 Mivel az egyház él és új hajtásokat fejleszt, ezen új hajtások között találhatjuk a különféle egyházi mozgalmakat, mint a hívek szabad társulásainak megmutat- kozási módját, melyekben természetesen klerikusok is részt vesznek. Felmerül a kérdés, hogy fejlődhet-e oda a dolog, hogy egyszer majd ezek a mozgalmak is megkapják az inkardinálási fakultást? A hatályos latin jog szerint erre nincs lehetőség, ám a keleti Kódexben van néhány társulás, melyek számára létezik az inkardináció. Ha ezekben a mozgalmakban sok papi hivatás ébred és fejlődik, miért kell megtagadni tőlük ezt a lehetőséget? Ennek a problémának az eldöntéséhez azt kell világosan látni, hogy mivel jár az inkardinációs fakultás? Egy olyan intézménynek kell lennie, amelyik biztosítani tudja a klerikus ellátását és társadalom- biztosítását. Az elöljárónak meg kell tudni könnyíteni azt, hogy a klerikusai eleget tudjanak tenni kötelességeiknek és élhessenek jogaikkal. Az inkardinációs joggal rendelkező intézménynek ugyancsak biztosítania kell azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a klerikusok szolgálatához, biztosítania kell számukra a továbbképzésüket. Az inkardináló intézménynek ugyancsak képesnek kell lennie arra, hogy kiképeztesse a jelölteket és megítélje ajelöltek szent szolgálatra való alkalmasságát. A probléma itt úgy adódhat, ha mások az inkardináló intézmény elöljárói és mások a képzési folyamat elöljárói, akik más mércével mérik a jelölteket. Az inkardinációs jog bizonyos joghatóság, vagyis kormányzati hatalom gyakorlásával is jár. Vajon meg tudnak-e felelni ezeknek a feltételeknek az egyházi mozgalmak? Mivel sokféle mozgalom van ténylegesen, mindegyiket külön-külön kell megvizsgálni. Talán leginkább azokban a mozgalmakban erre lehetőség, melyek a szent szolgálat gyakorlására jöttek létre. Ma ezt egyrészt kérniük kell a legfelsőbb hatóságtól, mely privilégiumként adja meg számukra az inkardinálási jogosultságot. Bár ilyen esetben az adott intézmény nem lenne már mozgalom, hanem hierarchikus intézmény az egyházban. Egyéb mozgalmak esetében célszerű, ha a helyi püspök egyezményt köt a joghatósága területén élő vagy letelepedni szándékozó mozgalmakkal, melyben pontosan körülírják kapcsolataik részleteit, így azt, pl. hogy a püspök a szemináriumában kötelezettséget vállal a mozgalomból jövő papnövendékek kiképzésére, s ha alkalmasnak találja őket, felszenteli őket, s visszaadja a mozgalom szolgálatába őket. 46 Ebben a részben Luis Navarro professzor, Na VARRO, L., L'incardinazione nei movimenti ecclesiali? Problemi e prospettive, in NAVARRO, L. (a cura di), L’Istituto dell’incardinazione, 217-260, valamint Silvia Recchi, RECCHI, S., I movimenti ecclesiali e l’incardinazione dei sacerdoti membri, in Quaderni di Diritto Ecclésiale 15 (2002) 168-176. írásaira támaszkodunk.
