Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
A KLERIKUSI HOVATARTOZÁS 45 2. Az inkardinációval kapcsolatos irreguláris szituációk47 A szó szoros értelmében nem lehetnek irreguláris szituációk az inkardinációval kapcsolatban, mivel nem lehet az inkardináció szabálytalan, hanem csak olyan, ahogy azt a törvényhozó előírta. Mindazonáltal lehetségesek bizonyos anomáliák, melyek főleg, de nem kizárólagosan a szerzetes intézetekre vonatkoznak. Lássuk most ezeket röviden: 1) A fogadalmak alól felmentett klerikus (693. k.): Ha egy szerzetes klerikus kéri az intézet elhagyásának engedélyét, az illetékes hatóság nem adja azt meg, csak akkor, ha a kérelmező talál egy őt befogadó, akárcsak ideiglenesen is befogadó, jóakaratéi püspököt. A próbaidő öt év, s ezalatt az idő alatt a klerikus a szerzetesintézményben marad inkardinálva. Mi a helyzet akkor, ha ez a próbaidő letelik, és a püspöknek nem áll szándékában őt inkardinálni? Már fentebb részben tárgyaltuk e témát, s ott azt a véleményt fogalmaztuk meg, hogy továbbra is a szerzetesintézményhez van inkardinálva. Velasio De Paolis ellenben azt írja, hogy a szerzetes klerikus már nem tartozik sem az intézethez, sem az egyházmegyéhez, tehát valóban elöljáró nélküli (clerikus acephalus). Ez az eset hasonlít az intézményből való elbocsátás esetéhez. 2) Az intézményből elbocsátott klerikus (701. k.): Az így elbocsátott klerikus nem szerzetes többé, minthogy az elbocsátás megszünteti az intézményhez tartozás kötelékét. Marad viszont a kleri- kusi státus, de az ilyen klerikus is elöljáró nélküli, mivel sehová sem inkardinált. Felvett rendjét is csak akkor gyakorolhatja, ha talál egy püspököt, aki kellő próbaidő után fel nem veszi az egyházmegyéjébe a 693. k. előírása szerint, vagy ha a püspök egyszerűen csak megengedi neki a szent rendek gyakorlását. Ez a helyzet is anomália a törvényhozásban, mivel nincs inkardinálva az illető, de a rendet mégis gyakorolhatja. Inkardináció nélkül az őt gondjába vevő püspöknek milyen jogosítványai vannak? 3. Az exklausztrált vagy a szerzetesházból való távolléthez engedélyt kapó szerzetes esete (665. és 687. kk.): Ezeket a szerzetes klerikusokat is befogadhatja egyházmegyéjébe a püspök, vagyis oda inkardinálható. így teljesen világi klerikus válik belőle. Előfordulhat azonban itt is az a helyzet, hogy a püspök csak próbaidőre veszi őt fel öt évre, s ennek leteltével nem kívánja őt inkardinálni. Ebben az esetben a klerikus szerzetesintézményében marad inkardinált, de szolgálatát az adott egyházmegyében végzi. Sőt, ha a klerikus az egyházmegyében sem emberelte meg magát, hanem botrányosan viselkedik, az is előfordulhat, hogy a püspök egyenesen visszaküldi őt a szerzetesintézményébe. 4. A szerzetesintézményből kiutasított klerikus esete (703. k.): Amennyiben a szerzetes súlyos botrányt, vagy az intézményt fenyegető nagy kárt okozott, s ha a késedelem veszélyeket rejt magában, úgy az elöljáró tanácsának beleegyezésével kiutasíthatja a szerzetesházból. Ebben az esetben a szerzetest a közösségben levés jogától fosztják meg. Nem az intézményből utasítják ki, hanem csak annak konkrét közösségeiből. Innen már csak egy lépés az intézményből való elbocsátás. A Kódex nem mond semmit az ilyen klerikus helyzetéről. Úgy gondoljuk, hogy 47 Ebben a fejezetben DE PAOLIS, Situazioni irregolari riguardo all'incardinazione, 351-377. tanulmányára támaszkodtunk.
