Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
A KLERIKUSI HOVATARTOZÁS 41 csak ott tartózkodik (lakó- vagy pótlakóhely nélkül), akkor saját lakó- vagy pótlakóhelyének részleges törvényei csak akkor kötelezik, ha azok áthágása káros a saját területen, valamint a helyi részleges törvények közül azok kötelezik, amelyek a közrendre, a jogcselekmények formaságaira, és a területen levő ingatlanokra vonatkoznak. A klerikusokra vonatkozó részleges törvények kötelező erejének megállapításakor azt kell tudni megállapítani, hogy személyi vagy területi jellegűek-e. Ha személyi jellegűek, akkor, mindenütt köteleznek. A klerikusok életvitelének van bizonyos publikus dimenziója, ezért a klerikusokat érintő közrendre vonatkozó törvények köteleznek. Biztosan ide tartoznak azok a törvények, melyek a liturgikus tevékenységre, az apostoli tevékenységre, a tömegtájékoztatási eszközökre vonatkoznak. Ezeknek a helyi törvényeknek a megsértése az idegen klerikus részéről bizony megzavarhatja a helyi közösség életét. Gondoljunk csak az olyan helyeken való liturgikus tevékenységre, amelyet a helyi hatóság megtiltott, vagy zarándoklat szervezése olyan helyekre, melyet a helyi hatóság nem engedélyezett; vagy olyan kezdeményezésekben való klerikusi részvétel, amit a hatóság nem hagyott jóvá, stb. A klerikus is, mint minden hívő a saját jogainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani az egyházi közjót, mások jogait és teljesítenie kell mások iránti kötelezettségeit (223. k.) A klerikus első kötelessége tehát az, hogy megismerje a helyi részleges törvényeket, majd meg kell tudni ítélnie azt, hogy ezek közül melyek azok, amelyek a saját egyházmegyéjében megengedettek, ám itteni áthágásuk zavart okozhat a helyi közösségnek. A helyi ordináriusnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy felügyelje az egyházi fegyelmet, ezért sürgetheti a törvények megtartását a joghatósága alá nem tartozó klerikussal szemben is. 3. A szent szolgálat gyakorlása a saját egyházmegyén kívül A szent szolgálat, vagyis az igehirdetés és a megszentelő feladat különösebb speciális engedélyezés nélkül gyakorolható. A pap prédikálhat, misézhet, gyóntathat (ha van állandó felhatalmazása) bárhol a világon. Ezek a szolgálatok mindenütt szinte azonosak, tehát nincs értelme korlátozni, vagy eltérően szabályozni azokat. A helyi ordinárius természetesen korlátozhatja egyedi esetben ezeket a jogosítványokat. így korlátozhatja, illetve megvonhatja joghatósági területén belül a prédikálási és gyóntatási fakultást. Adott esetben templomi szolgálatot vállalnak ezek a klerikusok. A szent szolgálat gyakorlásának sajátos és stabil módja az egyházi hivatal adományozása.42 Sőt, a keleti Kódex elismeri az inkardinált klerikusok egyházi hivatalhoz való jogát (371. k. 1. §).43 Ámbár itt talán nem szoros értelemben vett jogról 42 Az inkardináció csak alapot szolgáltat ebből a szempontból a szent szolgálat konkrét gyakorlásához. Magát a konkrét szolgálatot egyházi hivatal vagy más kánoni megbízás adományozása jelenti. Vő. VIANA, L'incardimzione nelle circoscrizioni ecclesiastiche, 150-159. 43 CCEO 371. k. - 1. §. A klerikusok jogosultak megyéspüspöküktől a jogban megkívánt feltételek mellett valamilyen hivatalt, szolgálatot vagy tisztséget elnyerni az Egyház szolgálatainak ellátására.
