Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
42 Kuminetz Géza van szó, hanem inkább valamilyen szolgálat vagy pásztori feladat elfogadásának jogáról, illetve kötelezettségéről.44 Mi módon és miféle hivatalok adhatók egy olyan klerikusnak, aki tartósan egyházmegyéje területén kívül tartózkodik? Az inkardináció egyik legfontosabb következménye épp az a kötelezettség a klerikus részéről, hogy elfogadja azt a megbízást, feladatot, hivatalt, amit a saját ordináriusa rábíz. Sőt, ez nemcsak kötelesség, hanem a klerikusnak a hivatalhoz, feladatkörhöz joga is van, mivel rendesen ezek révén gyakorolhatja szent szolgálatát. Amennyiben a klerikus inkardinációjának részegyházától távol van, nincs ilyen kötelezettsége sem joga az adott hely ordináriusával szemben. Mindazonáltal a helyi ordinárius, akinek joghatósági területén tartózkodik, rábízhat valamilyen hivatalt, például plébániát, kápláni, lelkészi szolgálatot. Ez nincs ellentétben az inkardinációval adott köteléknek, mivel ez a kötelék, természetét tekintve nem kizárólagos kötelék, épp a klérus egyetemes rendeltetéséből adódóan. Van itt azonban egy előfeltétel, éspedig a saját ordinárius beleegyezése. Abban az esetben, ha a saját ordinárius engedélyt adott klerikusának ahhoz, hogy más részegyházban telepedjen le, s ott gyakorolja a szent szolgálatot, ez a beleegyezés vélelmezhető. Más a tényállás abban az esetben, ha a klerikus más okok miatt van távol részegyházától, pl. tanulmányi okból. Vajon vélelmezhető-e a saját ordinárius beleegyezése, hogy ott, vagyis tanulmányai színhelyén egyházi hivatalt vállaljon? Ezzel kapcsolatban nincs pozitív előírás a Kódexben, vagyis nincs se megengedve, se tiltva az ilyen feladatvállalás. Nincs előírás azzal kapcsolatban, hogy ilyenkor kell-e a saját ordinárius engedélye. Amennyiben az adományozott egyházi hivatal helybenlakással jár, úgy lehet hivatkozni a 283. k. előírására, mely szerint a saját ordinárius legalább vélelmezett engedélyére van szükség. Ela a jogi előírás nem is ad jelen esetben biztos eligazítást, mindenesetre a püspököket köti az egymás közti kommúnió és együttműködés köteléke. Ilyen esetben tehát célszerű a két ordináriusnak megegyezést kötniük a klerikus szolgálatait illetően. Milyen szolgálatok teszik az ilyen áttelepülési szükségessé? Például a menekültek, a vándorlók, a katonák, a hajók lelkipásztori ellátása, nemzetiségek lelkipásztori ellátása,45 nemzeti, nemzetközi egyházi szervezetekben való részvétel, teológiai fakultáson történő oktatás, szentszéki szolgálat, stb. Pierantonio Pavanello szerint a ki44 Vö. VIANA, A., L'incardinazione nelle circoscrizioni ecclesiasliche, 150-153. 45 Ide tartozhat esetleg más rítusú pásztor fogadása abban az esetben, ha mondjuk a menekültek, vagy állandó vendégmunkások érkeznek valamely részegyház területére, s lelkipásztort ellátásuk szükséges. A helyi ordinárius ilyen esetben kérjen pásztort a számukra, például az anyaország püspökeitől. Vagy hasonló a helyzet akkor, ha latin ordináriusra vannak bízva keleti hívek, mivel az adott területen nincs saját hierarchiájuk. Ezekben az esetekben törvényesen áttelepülhetnek más rítusú klerikusok az ilyen helyekre. Vajon ilyen esetben egy keleti rítusú klerikus ex- és inkardinálódhat-e egy latin részegyházba? Ez az interrituális kérdések közé tartozik. A latin Kódex önmagában véve csak a latinokat, a keleti Kódex csak a keleti katolikusokat kötelezi, ilyen esetekben lehetőleg mindkét törvénykönyv előírásait figyelembe kell venni. Az ilyen áttelepülésre, illetve inkardinációra vonatkozóan tudomásunk szerint nincs külön szabály, nincs tiltás, s a két Kódex előírásai nagyon hasonlóak. Mivel a lelkipásztori ellátás hatékonysága közérdek az egyházban, ezért úgy gondoljuk, hogy minden további nélkül lehetségesek az ún. interrituális ex- és inkardinációk, illetve áttclcpülések.
