Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
A KLERIKUSI HOVATARTOZÁS 33 1 ) világi klerikus szentelése, aki valamely részegyház szolgálatára szenteli magát. Az adott részegyházba inkardinálódik, magával a diakónussá történő felszenteléssel; 2) világi klerikus felszentelése, aki egy személyi prelatúra szolgálatára szenteli magát. A felszenteléssel magába a prelatúrába inkardinálódik. 3) Örök fogadal- mas szerzetes szentelése a szerzetesintézményben: a diakónussá való szenteléssel lesz klerikus és az illető intézménybe inkardinálódik. 4) apostoli élet társaságába véglegesen felvett tag szentelése: a diakónussá szenteléssel a társaságba inkardinálódik, kivéve, ha a társaság szabályzata másként rendelkezik (ez a szabály akkor is, ha egyházmegyei jogú szerzetesintézményről vagy társaságról van szó, 5) világi intézmény tagjának szentelése. A diakónussá szenteléssel annak a részegyháznak a szolgálatára lesz felszentelve, melynek szolgálatára bocsátották, kivéve, ha apostoli engedély (indultum apostolicum) folytán magába az intézménybe inkardinálódik). Megjegyezzük, hogy lehetséges az ún. kettős inkardináció. Ilyenkor mind a részegyháznak, mind a társaságnak inkardináltja lesz a klerikus.23 Erről a szerzők nem értenek egyet. Velasio De Paolis azt állítja, hogy ezt a Kódex kizárja.24 Megjegyezzük, hogy olyan esetekben, amikor nem világi klérus tagja lesz a szentelendő, csak abban az esetben szabad felszentelni, ha előzetesen már véglegesen felvételt nyert az adott, inkardinálási joggal rendelkező közösséghez. A Kódex e tekintetben különbséget tesz a szerzetesintézmények, az apostoli élet társaságai és a világi intézmények között. A szerzetesintézmények (institutum religiosum) vonatkozásában azt kell először is tisztáznunk, hogy mikor kell egy intézményt szerzetesintézménynek tekintenünk? A választ a 607. k. előírása adja, mely meghatározást ad.25 Az adott intézményhez történő végleges elköteleződést a szerzetesi örök fogadalom jelzi és valósítja meg. Csak ezután lehet szó a diakónussá szentelésről. Ha ez törvényesen megtörténik, úgy attól a pillanattól kezdve lesz mint klerikus tagja az intézménynek a korábban már örök fogadalmat tett szerzetes. Milyen esetben szükséges az örök fogadalom után az ilyen felszentelés, hiszen a szerzetességnek nem konstitutív eleme a szent rend? Akkor, ha a rend vagy klerikusi, vagy ha nem klerikusi, de az illető klerikusi szolgálatára szükség van, függetlenül attól, hogy az adott intéz23 CHIAPPETTA, L., II Codice di dirítto canonico. Commento giuridico-pastorale, I. Roma 1996. 375/2. jegyzet. Részletesebb információk lásd: STOFFEL, O., Die “doppelte Inkardination" bei den Missionsgesellschaften, in LÜDICKE, K. - PAARHAMMER, H. - BINDER, D. A. (Hrsg.), Recht im Dienste des Menschen. Eine Festgabe für H. Schwendenwein zum 60. Geburtstag, Graz-Wien 1986, 547-560; HAERING, L’incardinazione negli Istituti e nelle Societá di Vita apostolica, 168-172. 24 Vö. De PAOLIS, Situazioni irregolari riguardo all 'incardinazione, in NAVARRO, L. (a cura di), L ’lstituto dell’incardinazione, 363. 25 Vö. 607. k. - 1. §. A szerzetes élet mint az egész személyiség megszentelése az egyházban azt az Istentől alapított csodálatos együttlétct nyilvánítja ki, amely az eljövendő élet jele. így a szerzetes a maga teljes odaadását, mint Istennek szánt áldozatot valósítja meg, és így egész léte folyamatos istentiszteletté válik a szeretetben. - 2. §. A szerzetes intézmény olyan társaság, amelyben a tagok a saját jog szerint nyilvános, örök vagy ideiglenes, az idő lejártával azonban megújítandó fogadalmat tesznek, és közösségben testvéri életet élnek. - 3. §. Az a nyilvános tanúságtctel, amivel a szerzetesek Krisztusnak és az egyháznak tartoznak, a világtól való olyan elkülönüléssel jár, mely az egyes intézmények jellegének és céljának megfelel.
