Kánonjog 9. (2007)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban

A PRIMÁCIÁK. A NYUGATI EGYHÁZBAN

21

Cremonai Sicardus fenntartva, hogy egy megyéspüspök feletti hivatal alapításának oka a hívők sokasága, hozzáfűzi, hogy a hely, amelynek címére (titulusára) szentelik a prímást, egy ország kell, hogy legyen.77 Ez a mondata - amely nem közvetlenül a mi kérdésünkre vonatkozik — olyan szemléletmódot árul el, amelyben a hitre tért népnek saját állami szervezettsége is kell, hogy legyen (ma azt mondanánk szuverén állammal kell rendelkeznie), hogy primáciát lehessen alapítani a számára. E két utóbbi műben tehát kirajzolódik a nemzeti primáciák képe.

A primáciák megújításának, létesítésének vagy felosztásának elvégzésére illetékes hatóság a szerzők egybehangzó tanúsága szerint a római pápa. Stefanus Tornacensis különösen is hangsúlyozza ezt az elvet,78 ahogyan a Tractaturus Magister kezdetű Summa is.79

A hivatal megszűnése - abban az értelemben, hogy egy konkrét prímási széket eltörölnek, nem pedig mint ennek a hivatalnak a megszüntetése a maga általánosságában (amely gondolatot a XII. században senki sem veti fel) - különböző indokokból tűnik a szerzők számára lehetségesnek. Ezen okok némelyike kissé szokatlan. Ilyen például a hivatallal való visszaélés a hivatal birtokosa részéről, mely Stefanus Tornacensisnél található,80 mint magának a hivatalnak megszűnését megalapozó indok,81 nem pedig csupán mint a hivatal elvesztésének oka. Az elévülés mint egy primácia megszűnésének oka, melyet például az 1148-as Reimsi Zsinat említ82 jobban összhangban áll az egyházi hivatal kánoni intézményével, főként ha szem előtt tartjuk, hogy a hivatal benefíciummal rendelkezik (az 1917-es Codex terminológiája szerint, hogy javadalomról, beneficiumról van szó), vagyis kimutatható - legalább bizonyos esetekben-, hogy a prímásoknak valamilyen sajátos jövedelemhez volt joguk (általában az alárendeltek szolgáltatásaihoz) pusztán a prímási címük alapján.83 Egyesek - mint a Tractaturus Magister

77 Summa D. 80 De loco consecrationis: Sequitur de loco consecrationis. Duplex ambiguitas in questione uertitur, scilicet ubi, idest in quo loco et ubi, idest ad titulum cuius loci possit fieri consecratio. Si queras in quo loco, R.: dummodo in loco sacro ubicumque se commoditas obtulerit. Si queris ad titulum cuius loci, R.: primates et patriarchas in regnis, archiepiscopos in prouinciis, episcopos simplices in duitatibus, reliquos in aliis loci. Hec constitutio originem habuit a gentibus, confirmationem ab apostolis. Causa constitutionis fuit multitudo fidelium. (Biblioteca Apostolica Vaticana, Pál. lat. 653 fol. 74va).

78 Summa ad D. 101: lásd fent n. 75.

75 Ad D. 99 C.2 V. nisi aliqua gens: De licentia tamen Romani Pontificis xvi. q.i. Precipimus [c. 53] (Paris, Bibi. Nat. lat. 15994 fol. 27vb).

80 Summa ad C. 9 q.3 c. 8: Conquestus. Hoc capitulo probat Biturricensis, Narbonensem sibi subesse debere. E contra Narbonensis hoc eodem capitulo argumentatur pro se, quia dicens: si quid iuris in Narbonensi Biturricensis habuerit, quia, ut hic dicitur, usurpabat quod non liceret ei, amisit (SCHULTE 208).

81 A „dignitas non moritur” elvének megvilágításához a letétel és a lefokozás tekintetében a középkori gondolkodásban lásd BRUCKNER, W., Devestierung, in Handwörterbuch zur Deutschen Rechtsgeschichte, I. 724-726.

82 Az 1148-as Reimsi Zsinaton mind a három prímás - a lyoni, a Bourges-i és a trieri - megkísérelte jogainak érvényesítését, de az alárendelt érsekek ellenvetéssel éltek a „praescriptio longissimi temporis”-ra hivatkozva. Vö. FUHRMANN, Studien zur Geschichte, 110, n. 51.

83 Erre nézve lásd a Bourgcs-i prímás és a Bordeaux érsek közötti per dokumentumait (1229-1232), különösen IX. Gergely levelét, amely pápai egyezséget közöl az érdekelt prelátusok- kal (X 1. 33. 17). - ehhez a levélhez Sinibaldus Flischus (Innocentius IV) a következő magyará-