Kánonjog 9. (2007)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban

22

Erdő Péter

kezdetű Summa84 - egyes prímási jogok megszűnéséről is beszélnek, ellentétes jogszokás vagy „constitutio” (pápai rendelkezés) alapján, Huguccio pedig hangsúlyozza, hogy a prímási székek privilégiuma (!) nem szűnik meg a tulajdonos halálával.85 A megszűnés utóbb említett módjai azonban - bár nem nagyon fontosak — nem magára a hivatalra vonatkoznak, hanem csak konkrét javakra, még akkor is, ha néha olyan jogokról van szó, amelyek egyházkormányzati hatalommal (potestas iurisdictionis) járnak.

3. A hivatal megadása

A XII. század második felének szerzői nem beszélnek külön a prímás hivatalának betöltéséről. A kor általános irányzata az, hogy a választást fokozatosan csökkentik (a választók testületé egyre nagyobb megszorításával) és megerősödik a püspökök pápai kinevezésének szokása, mégpedig eseti beavatkozások és pápai fenntartások (reservatiok) révén, melyek a XIII. század során egyre gyakoribbakká válnak.86 A prímási hivatal betöltése szempontjából ezt a fejlődést Roffredus Beneventanus jelzi, aki megállapítja, hogy „primas, patriarcha et archiepiscopus non eliguntur ut olim sed hodie per decretalem et per consilium”.87

zatot fűzi: Sed quaeres, quare non eadem personae requiruntur de Bituriccn. provincia, quae requiruntur de Burdcg? R.: Quia eorum intererat, quum in visitatione primatis tenerentur solvere procurationes (Commentaria in quinque libros Decretalium ad X 1. 33. 17; cd. Venedis 1570, 194). Ezeknek a jövedelmeknek a szilárd (biztos) jellege azonban nem mindenütt világos.

84 Ad C. 6 q. 4 pr: Porro § Q. ista patet ex subsequentibus sed quod in ea dicitur antiquatum est hodie per contrariam consuetudinem et contrariam constitutionem iii. q.vi. Quamuis [c. 7], Multum [c. 8], Dudum [c. 9] (Paris, Bibi. Nat. lat. 15994 fol. 46vb).

85 Summa ad C. 9 q. 3 c. 8: Nota quod quoddam priuilegium conceditur ecclesia et quoddam conceditur persone. Quod conceditur ccclesie dicitur locale et est perpetuum ut D.c. Contra morem [c. 8] et xvi. q.i. Frater noster [c. 52], Hinc est [c. 39], quod conceditur persone dicitur personale et cum persona expirât ut D.xxiii. c.l. et vii. q.i. Petisti [c. 17], quolibet priuilegio ergo papa et in totum potest detrahere priuilegio unius ecclcsic et alii concedere quod ucrum est argumentum xvi. q.i. Frater noster [c. 52] et infra e. q. Nunc ucro [C. 9 q. 3 c. 20], habet enim plenitudinem potestatis ut ii. q.vi. Decreto [c. 11], Qui se scit [c. 12] et infra e. Per principalem [C. 9 q. 3 c. 21], hoc capitulum allegat Bituricensis contra Narbonensem scilicet quod debeat ei subesse e contra ille hoc idem cap. allegat pro se contra Bituriccnsem scilicet quod non debeat ei subesse quia priuilegio suo est abusus et ideo si quid iuris habuerit in eo amisit (München, Staatsbibliothek lat. 10247 fol. !46rb).

86 Ehhez a fejlődéshez lásd BENSON, R., The Bishop Elect. A Study in Medieval Ecclesiastical Office, Princeton 1968. MULLER, H., Der Anteil — lásd fent n. 19. GAUDEMET, J., Les Elections dans l'Eglise latin des origines au XVf siècle, Paris 1979. UA., Le Gouvernement 55-102. GANZER, K., Zur Beschränkung der Bischofswahl auf die Domkapitel in Theorie und praxis des 12. und 13. Jahrhunderts I-II, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 57 (1971) 22-82; 58 (1972) 166-197. UA., Papsttum und Bistumsbesetzungen in der Zeit Gregor IX. bis Bonifaz VIII. Ein Beitrag zur Geschichte der päpstlichen Reservationen (Forschungen zur kirchlichen Rechtsgeschichtc und zum Kirchenrecht 9), Köln-Graz 1968. ERDŐ, P., I criteri per la designazione dei vescovi nel Decreto di Graziano, in Andrcz Gutierrez, D.J. (a cura di), II processo di designazione dei vescovi. Storia, legislazione, prassi. Alti de! X Symposium canonistico-romanistico 24-28 aprile 1995 („Utrumque lus” 27), Città del Vaticano 1996. 105-127.

87 Libelli de hire canonico pars II tit. 1 = ed. Lugduni 1561, 535.