Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban
A PRIMÁCIÁK. A NYUGATI EGYHÁZBAN 19 2. A primáciák alapítása és megszűnése Az Ószövetség szövegei a klasszikus kor kánonjogászai számára nem jelentenek „auctoritast”, hanem inkább példa (exemplum) gyanánt szolgálnak. Ezért nem állítják a prímási méltóság mózesi alapítását, hanem a 21. distinkció prológusa alapján e méltóság egyfajta pogány eredetéről beszélnek. Hogyan lehet a pogá- nyok öröksége egy egyházi hivatal? Cremonai Sicardus szerint csak a név70 és a „forma”71 származik a pogány ókorból, az egyházi hivatal viszont keresztény alkotás. A kor legelterjedtebb véleménye az volt, hogy a Római Birodalom közigazgatási szervezete (ebben az esetben a késői ókor szervezete) példa gyanánt szolgált Szent Péter és a többi apostolok számára. Ők alapították volna az egyházi hivatalokat (constitutio officii), így a püspök feletti hivatalokat is követve a világi közigazgatás szerkezetét. Ezt az elméletet a XII. század szinte minden vizsgált szerzőjénél megtaláljuk. Konkrétabb kérdés az új primáciák alapítása (erectio officii). A korai középkorban egy új primácia alapításának általában az volt a formája, hogy a pápa egy feltételezett antik vagyis ókori prímási méltóságot erősített meg egy adott szék vonatkozásában.72 De a dekretisták felvetették azt a problémát is, hogy hogyan lehet alapítani egy valóban új prímási széket. Ebben a tekintetben a leglényegesebb szempontok a következők: az új primácia alapítására illetékes hatóság és az alapításhoz szükséges feltételek. Rufinusnál a kérdés vizsgálata még eléggé tradicionális és kevéssé világos. Ő ugyanis így teszi fel a kérdést: „ubi electi et ordinati collocari debent”.73 A kétértelműség abban a tényben áll, hogy mindez vonatkozhat a rezidencia helyének megválasztására is, de a prímási szék alapítására is, azonban egy történeti adat alapján (A Római Birodalom szervezete) vagyis egy 70 Summa D. 21 De discretione: Discrcuit Dominus inter sacerdotes cum xii. apostolos quasi maiores ct lxxii. discipulos quasi minores instituit sacerdotes, Petrum autem in summum pontificem. Sed hcc discretio simplex fuit, idest sine forma nominum appropriatorum, simpliciter enim dicebantur maiores ucl minores sacerdotes. Procedente ucro tempore ab ecclesia sunt appropriata uocabula exemplo gentilium. Sicut enim ipsi dixerunt flamines, archifiamincs, prothoflamines, ita dicit ecclesia presbiteros, archiprcsbitcros, episcopos, archiepiscopos. Sunt igitur iiii. ordines episcoporum scilicet episcopus ucl antistes idest superintendens, archiepiscopus ucl mctropolitanus idest princeps episcoporum, primas ides primus, patriarcha idest princeps patrum. Nota quod quamuis iste ordo sit scruandus quandoque tamen nomina confunduntur ut scilicet primas et patriarcha idem significent ut D. xcix., et nomine archiepiscoporum patriarche, nomine metropolitarum archicpiscopi intclligantur ut D.xxi. Cleros et clericos [c. 1] (Biblioteca Apostolica Vaticana, Pál. lat. 653 fol. 67vb). 71 Mitrale II 4: Ex praemissis liquido constat ordines a lege traxisse originem et exempla; dignitatem quoque institutio pendet a Veteri Testamento (...) Aiunt tamen quidam, quod ordines a lege, dignitates formam capiunt a gentilitate, unde papa similitudinem gerit monarchae, patriarcha potestatis regiae; unde sicut rex praeest tribus ducibus, sic patriarcha tribus archicpiscopis. Archiepiscopi vero ducibus; episcopi comitibus comparantur, unde nonnulli archicpiscopi duces, ct episcopi comites (PL 213, 68). 72 Vö. FUHRMANN, Studien zur Geschichte, 61, 64, 69, 72kk. 73 Summa ad D. 80 pr: Loca vero etc. De electionibus et ordinationibus sufficienter disseruit; nunc autem, ubi electi et ordinati collocarsi debeant, exponit: primates ct archiepiscopi in provinciis; episcopi in civitatibus et non super modicas, sed super magnas; presbiteri in quibuslibet locis, villis et municipiis poni possunt. (SINGER 170).
