Kánonjog 9. (2007)

KÖNYVSZEMLE

KÁNONJOG 9 (2007) 141-147.

KÖNYVSZEMLE

ERDŐ Péter, Az, élő Egyház joga. Tanulmányok a hatályos kánonjog köréből, Szent István Társulat 2006, 544 pp.

Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek Az élő Egyház joga címmel állította össze legújabb kötetét, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fakultási jogú Kánonjogi Posztgraduális Intézete fennállása tizedik évfordulójának dedikált (5). A címválasztás önmagáért beszél, hiszen a szerző kánonjogtörténet területén végzett kutatásainak és tanulmányainak összegzésére már több önálló munkát jelentetett meg az elmúlt években (vö. Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001 ; Die Quellen des Kirchenrechts. Eine geschichtliche Einführung [Adnotationes in ius canonicum 23], Frankfurt am Main, 2002; Kirchenrecht im mittelalterlichen Ungarn. Gesammelte Studien [Aus Religion und Recht 3], Berlin 2005.). Valamint, közreadta a katolikus Egyház hatályos jogának kézikönyvét (vö. 1991 ; 2003; 2005). Az előttünk fekvő kötetbe összegyűjtött tanulmányok ellenben a hatályos katolikus egyházjoggal kapcsolatos, és annak egy - egy aktuális, nyitott kérdésére keresik a választ. A munka áttekinti az egyházjog általános fogalmainak és szabályainak kérdéskörét (17-85); Isten népénekjogi szervezettségét (89-311); a tanító Egyháznak (315-327), a megszentelés feladatának (333-402), az egyházi vagyonjognak (405-421), az egyházi büntetőjognak (425-455) és az egyházi eljárásjognak a területét (459-541). Ritkán mondható el a XX. vagy a XXI. században, hogy valaki egy adott tudomány teljes területén jelentős, a kutatást gazdagító eredményeket tud felmutatni. Végig tekintve azonban a jelen kötetbe bekerült tanulmányok panorámáján, azt kell állítanunk, hogy Erdő professzor ilyen jellegű munkát végzett a kánonjogtudomány területén.

A Szerző eredetileg különböző céllal törekedett a kánonjogtudomány kérdéseinek a bemutatására, hol cikk, tanulmány, hol pedig előadás formájában. Mindegyik formában azonban közös, a kánonjog probléma felvetésére való érzékenység és az Egyház tanítóhivatali iránymutatásának, valamint diszciplináris álláspontjának és hagyományának a hűséges követése. Talán éppen a „Salus animarum: suprema lex”, azaz a lelkek üdvössége mint legfőbb törvény című fejezetet emelhetnénk ki az általános fogalmakat tárgyaló részből (73-85). Erdő Péter igyekszik a latin Kódex 1752. kánonjában különösen is hangsúlyozott elvet nemcsak kánonjogi, hanem teológiai, biblikus érvekkel is megvilágítani. Természetesen helyet kap a legutóbbi egyetemes zsinat hittani konstitúciójának, a Lumen gentium-nak az értelmezése, ahogy II. János Pál pápa (1978-2005) tanítóhivatali rendelkezéseinek a figyelembe vétele is. így jut el a Szerző a két hatályos kódexben (CIC, CCEO) szereplő szókapcsolat teljes értelmének kibontására. A Szentírás, a Tradíció, a szentségek, a tanítói küldetés és a megszentelés egyéb formái tehát, olyan alapadottságai az Egyháznak, melyek lényegileg meghatározzák annak működését és tevékenységét. Ez a fő törekvés - amely egyben az Egyház