Kánonjog 9. (2007)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban

A PRIMÁCIÁK. A NYUGATI EGYHÁZBAN

13

„iudex ordinariusa” vagyis rendes elöljárója, de nem az a metropoliták szuffregáneus püspökei számára.32 Ez olyan mondat, amelyet a későbbiekben értékeltek és vitattak: ismétli Laurentius Hispanus Glossa Palatinája (1210-1215)33 és Ioannes Teutonicus Glossa Ordinariája (1217)34 is. Egyes szerzők hozzáfűzik ehhez az elmélethez, hogy a metropoliták- és így analógia alapján a prímások is - mint olyanok joghatósággal rendelkeznek az egész tartományuk felett és a terület minden hívője felett, de ennek a joghatóságnak a gyakorlása „akadályozva van” a szuffregáneus püspökök alárendeltjeinek vonatkozásában.35

A középkori szóhasználat szerint a prímás kifejezés bármilyen előjog időbeli megelőzés vagy felsőbbség megjelölésére szolgálhatott, de használták az egyházi és a világi közigazgatás bizonyos hivatalaira is.36 Ebben a második értelemben szóltak róla a klasszikus kor első kánonjogászai is. Erről a hivatalról mondták, hogy valódi, rendes joghatósággal jár,37 egyházi joghatósággal, még ha eltérő nézetek léteztek is, ennek a joghatóságnak a terjedelmét illetően. De a primácia szó, mint hivatal az összes többi hivataltól különböző valódi hivatalt jelentett-e vagy csupán egy olyan nevet, amelyet más néven is ismert hivatalra alkalmaztak? Ez volt a kánonjogászok egyik fő problémája. Való igaz, hogy a prímás szó mint egy egyházi méltóság megnevezése, különösen a hamis dekretálisok előtti évszázadokban olyan főpásztorokra vonatkozott, akiknek tipikusan metropolitai hatásköre

32 Summa ad D. 99 c.l v. comitibus: Idest per comites idest episcopos suffraganeos comitatus enim dicitur episcopatus plurcs enim episcopos habet metropolitanus quam patriarcha et latius panditur iurisdictio metropolitan! quam primatis quia metropolitanus est iudex ordinarius suorum episcoporum sed non primas, primas enim est ordinarius iudex mctropolotanorum sed non suffraganeorum ipsorum, similiter metropolitanus est ordinarius iudex suorum suffragancorum sed non clericorum ipsorum (München, Staatsbibliothek lat. 10247 fol. 97vb).

33 Ad D. 99 c. 1 v.comitibus (Biblioteca Apostolica Vaticana, Pal. lat. 658 fol.23va).

34 Ad D. 99 c. 1 v.comitibus (Biblioteca Apostolica Vaticana, Vat. lat. 1367 fol 65vb); ez megmarad c glossza végső rcdakciójában is (lásd a Decretum Gratiani glosszákkal ellátott kiadásait).

35 így pl. ROFFREDUS BENEVENTANUS, Libelli de iure canonico pars II tit. 2: Archiepiscopus totius provinciae ordinarius, non tamen cuiuslibet, sed habet jurisdictionem impeditam (cd. Lugduni 1561, 535). Ez a gondolat egyébként Mclendustól származik, vő. IOHANNES HISPANUS DE PETESELLA, Summa super titulis Decretalium lib.l tit. 31 De officio iudicis ordinarii § 2 (A mű nyomtatásra előkészített kefclcvonatát az Institutum Iuridicum Claretianumban tanulmányozhattuk, ezúton mondunk köszönetét az Intézet engedélyéért). Vö. ERDŐ, P., Cause su diritti die primati nella pratica di Roffredo da Benevento, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung fiir Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 72 (1986) 362-367. BAUMGÄRTNER, I., Was muss ein Legist vom Kirchenrecht wissen? Roffredus Beneventanus und seine Libelli de iure canonico, in LINEHAN, P. (cd.), Proceedings of the Seventh International Congress of Medieval Canon Law (Monumenta Iuris Canonici C/8), Città del Vaticano 1988. 223-225. BELLOMO, M., Intorno a Roffredo Beneventano: professore a Roma?, in Medioevo edito e inedito (I libri di Ericc 20), a cura di Ua., Roma é. n., III. 7-54 (az 1985-ben kiadott cikk utánnyomása). Ioannes Hispanus de Pctesclla vagy helyesebben: de Compostclla személyéről lásd GARCÍA Y GARCÍA, A., La canonistica Iberica (1150-1250) en la investigatción reciente, in Bulletin of Medieval Canon Law 11 (1981) 63.

36 DU CANGE, Gh., Glossarium mediae et infimae latinitatis 6, Parisiis 1887. 496kk.

37 A rendes joghatósággal járó hivatal meghatározását megtaláljuk: SlNIBALDUS FLISCUS (Innocentius IV), Commentaria in quinque libros Decretalium, ad X 1. 31. (De officio ordinarii) 3: Illos autem prclatos vel rectores dicimus ordinariam iurisdictioncm habere, qui eliguntur in prelates ab universitate et confirmationem recipiunt superioris (ed. Vcnctiis 1570, 179).