Kánonjog 9. (2007)
JOGGYAKORLAT - Hársfai Katalin: Az alkoholizáló életmód hatásának figyelembe vétele a házassági beleegyezés vizsgálatánál
132 Joggyakorlat atti ítélő képesség hiány. A pszichés-éretlenséggel pedig egyaránt találkozunk az alkoholisták és az alkoholisták nem alkoholizáló gyermekei között is. Az alkoholizmus okai között szerepel a szülő gyermek kapcsolat torzulása, amikor a felnőtt személy nem tud leválni az anyjáról, és felnőttként is anyai kényeztetésre vágyik. Ez a pszichikai éretlenség, ami sok alkoholistánál felismerhető képtelenné teszi a személyt az érvényes házassági beleegyezésre. A lelki éretlenség nemcsak az alkoholistára lehet jellemző, hanem az alkoholista nem alkoholizáló gyermekére is. Wiljens ismerteti cikkében7 azt az esetet, amelyben az alkoholista apát a gyermeke szégyellte és az anya távol tartotta a gyermeket tőle, úgy hogy a nagyszülők vigyáztak rá. A gyermek 16 éves, amikor megismeri a nála 6 évvel idősebb alperest, akivel házasságot köt. A házasságban azonban felperes annyira ragaszkodott az alpereshez, hogy azt akarta, hogy legyen mindig mellette. Az alperes azonban nagyobb szabadságot igényelt, rájött, hogy ez a kapcsolat nem működik. A házasság érvénytelenségét a bíróság pszichikai éretlenség cimén kimondta. A beleegyezésre képtelenség harmadik típusa az 1095. kánon 3. pontjában kerül megfogalmazásra. A személy képtelen a házassággal járó terhek vállalására pszichikai okból. Az alkoholizmus kialakulásának okai között szereplő valamennyi pszichés problémát lehet értékelni ezen a pereimen. A csökkent önbizalom, az önmagát kényeztető vagy éppen büntető ember, a szexuális problémákkal küzdő, feszültségeket rosszul viselő, rossz konfliktuskezelő képesség egyaránt szerepelhet okként. Ugyancsak az 1095. kánon 3. pontja alkalmazható azoknak a nem alkoholizáló személyek esetére, akik gyermekként nőttek fel alkoholizáló szülő (k) mellett és képtelenek igazi interperszonális reláció kialakítására, mert bizalmatlanok partnerükkel szemben és ezért stabil kapcsolat kialakítására képtelenek, konfliktuskerülők és a felelősséggel járó szituációkat nem vállalják fel. Ha a házassági problémák között ilyen tünetekkel találkozunk, gyanakodhatunk arra, hogy ha a felek nem is alkoholisták, de szüleik feltehetőleg alkoholizálnak. Az alkoholisták házastársainak beleegyezése is alaposan vizsgálandó, ez a beleegyezés ugyanis gyakran hibás. Lehet, hogy a házastárs semmilyen körülmények között nem kötött volna házasságot egy alkoholistával és erre hivatkozva tévedés címén lehetséges a házasság érvénytelenségének megállapítása. Lehet, hogy az alkoholista fél ebben a vonatkozásban megtéveszti házastársát, akár olyan kijelentéseket tesz, hogy ő soha sem fogyasztott mértéktelenül alkoholt, akár szándékosan olyan körülményeket teremt a közös találkozások alkalmával, hogy azokból ilyen következtetés vonható le. Az alkoholizáló életmód olyan lényeges körülmény, amely alkalmas a házastársak közös életének súlyos megzavarására, így megtévesztés címén is érvénytelen lehet a házasság, amennyiben az 1983-as CIC hatályba lépését követően kötötték. Elképzelhető, hogy a házasfél olyan tartalmú 7 Wijlens két esetet ismertet a hivatkozott cikkben, mindkét esetben az alkoholista szülő gyermekének a házasságát nyilvánította érvénytelennek a bíróság a gyermekkorban elszenvedett sérülései miatt, melyek a házasság érvényes megkötését lehetetlenné tették. Az itt ismertetett eset ezek közül az egyik. WIJLENS, M., Kinder von alkoholikern und deren ehefahigkeit, in De Processibus Matrimonialibus 5 (1998) 87-101.
