Kánonjog 9. (2007)
JOGGYAKORLAT - Hársfai Katalin: Az alkoholizáló életmód hatásának figyelembe vétele a házassági beleegyezés vizsgálatánál
Joggyakorlat 133 feltételhez köti a házasság érvényességét, amely szerint a házasság csak akkor jön érvényesen létre, ha a másik fél nem italozott a múltban illetve nem folytat ilyen magatartást a jelenben. A beleegyezési hibák közül még a színlelés is előfordulhat a nem alkoholizáló fél részéről, amikor megsajnálja a lezüllött körülmények között élő alkoholistát, és azért köt vele házasságot, hogy „felemelje” „gondoskodjon róla” ,jó útra terelje”. Ez a szándék azonban nem házassági szándék a maga teljes valóságában, hiszen nem két személyiség teljes önátadásáról van szó, hanem inkább valamiféle gondoskodásra vállalkozik az egyik fél a szinte magatehetetlen másik emberrel kapcsolatban. Nem házasságot akar valójában, csak az oltár előtt mondja ki az igent. Ugyancsak gyakori az alkoholista szülők gyermekeivel kapcsolatban a házasság- kötésnél a beleegyezés hibája. Ezek a gyermekek, alig érik el a felnőtt kor küszöbét, máris a feldúlt otthonból, a botrányos körülmények közül házasságba menekülnek. A fiatalok gyorsan megházasodnak, de kapcsolatuk rendszerint szüleikéhez hasonlóan alakul. A kényszer vagy félelem hatására kimondott házassági beleegyezés érvénytelenségének megállapítását ugyancsak lehet kérni a bíróságtól. Ezekben az esetekben a belegyezés teljesen hiányzott, illetve a felek belegyezés bár meg volt, de olyan súlyos hibában szenvedett, hogy emiatt a házasság érvénytelen volt. Vannak azonban olyan esetek, amikor a házasság azért megy tönkre, mert az egyik vagy mindkét fél a házasság alatt kezd alkoholizálni. Ilyenkor az alkohol fogyasztó életmód nincs összefüggésben a házasság létrejöttével. A felek a házasságukat érvényesen megkötötték és ezt követően alakult ki a súlyos helyzet. Az alkoholista gyakran agresszív a házastársával és a gyermekeivel. Az agressziónak különösen fontos szerepe van az alkoholista viselkedésében. Az analitikusok az élet-és halálösztön zavarának tekintik az alkoholizmust. Ha a halálösztön a külvilág felé fordul, akkor agresszióról beszélünk, ha önmaga ellen irányul az agresszió, akkor önpusztítóvá válik. Az alkohol hatására keletkező fel- hangolódás az ún. „fless hatás” elősegítheti az ellenséges indulatok kiváltását. Az alkohol fogyasztás nyomán kialakulnak olyan személyiség változások, mint az ingerlékenység, elszemélytelenedés és a rendszeres agresszivitás. Az alkoholista nem képes felnőtt korban sem kötődni senkihez, magát védtelennek érzi, valós vagy vélt támadásokról azt hiszi, hogy egész létét veszélyeztetik. Védtelennek érzi magát, mivel senkihez sem kötődik és bárki közeledését fenyegetésként éli meg. Az alkoholista nem képes az adott helyzethez mért agresszióra. Ezen kívül az agressziónak az alkoholistánál van egy másik funkciója: eszköz a kapcsolatteremtésre. Az agressziónak az alkoholistánál ugyanis van egy sajátos jelentése: egyfajta magakelletés mutatkozik meg benne. Könnyebb az alkoholistának, ugyanis agresszívnek lenni, mint pozitív érzéseket kimutatni. A gyakori agresszív viselkedés a családban elviselhetetlen helyzeteket teremthet. Ilyen esetekben alkalmazhatók a CIC szeparációra vonatkozó rendelkezései. Az 1153. kánon l.§-a szerint, aki házastársának vagy gyermekének súlyos lelki vagy testi veszedelmet okoz, vagy másképpen nehezíti meg mértéken felül a közös életet, az a másik félnek törvényes okot szolgáltat a különválásra. A házastársak eszerint nem válnak szabad állapotúvá, de lehetőség lesz a szétköltözésre, és a
