Kánonjog 9. (2007)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: A hűség hiányáról szóló egyenlő értékű ítéletek
124 Joggyakorlat való jogot (vö. SRRegy Davino előtt 1985. január 10-én hozott ítélet). A hűség hiányát vizsgálva tiz évvel később egy Civili előtt hozott ítélet is rámutat, hogy nem elképzelhetetlen ugyan a részleges színlelés, azaz a hűség kezdettől fogva történő kizárása, ám rendkívül nehéz a bizonyítása. A házasságtörés ténye nem vezethető vissza szükségszerűen a beleegyezés kinyilvánítására, ezzel szemben gyakran kimutatható a könnyelmű erkölcs, az önuralom hiánya, a család iránti felelőtlenség (vö. SRR egy Civili előtt 1995. július 19-én hozott ítélet). Érdemes megjegyezni, hogy könnyebb a hűség hiánya miatt a házasság érvénytelenségét levezetni az 1095. kánon 3. pontja alapján, mint a részleges színlelésre hivatkozni (CIC 1101. kán. 2.§). Arra persze eleve ügyelni kell, hogy a két percím alapján egyszerre legfeljebb alárendelten lehet érvénytelen egy házasság, hiszen aki képtelen érvényes beleegyezést nyilvánítani, az nyilvánvaló, hogy képtelen pozitív akarati aktussal kizárni a házasság egyik lényegi tulajdonságát (vö. SRR egy Huber előtt 1996. július 26 ítélet). Az elmondottakból levonhatjuk a következtetést az egyenlő értékű, vagy más néven lényegileg egybehangzó ítéletekre vonatkozóan. Egy házassággal kapcsolatban a hűség hiányát észlelve valóban ugyanazon tényekre építve, a semmisséget, lelkiismeretük és meggyőződésük alapján, más és más jogi köntösbe öltöztethetik a bírák. Elképzelhető, hogy az egyik fok a részleges színlelést látja bizonyítottnak (CIC 1101. kán. 2.§), a fellebbviteli fórum pedig a képtelenséget, az ítélőképesség hiánya (CIC 1095. kán. 2.), vagy pszichikai okok miatt (CIC 1095. kán. 3.). A két ítélet formális vagy lényegi egybehangzásáról az a fellebbviteli bíróság dönt, amely a második ítéletet hozta (vö. Dignitas connubii, 291. cikkely 3. §).
