Kánonjog 9. (2007)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: A hűség hiányáról szóló egyenlő értékű ítéletek
Joggyakorlat 123 fokon - olvashatjuk, hogy Ádám a hűség területén fegyelmezetlen, mert akarata sérült volt és így házassági beleegyezése, amely akarat cselekménye, valójában semmis (vő. SRR egy Juliién előtt 1942. október 16-án hozott ítélet). A későbbiekben az érzéki túlérzékenységet a Rota Romana ítéletei a színlelés területén tárgyalják. A hűség megtartására való képtelenséget illetően a bírák a hűség kizárására következtettek »Mert, hogy képtelennek mondták (az illetőt) a hűség megtartására, ezért nyilvánvaló, hogy kizárta a hűséget» (SRR egy Lefebvre előtt 1958. április 26-án hozott ítélete). Más helyen az érzékiség területén túlérzékeny személyről, a körülményeket is mérlegelve azt állították, hogy «kizárta a házasság szentségi javát« (SRR egy Lefebvre előtt 1959. december 19-én hozott ítélet). Olyan ítéletek is előfordultak, amelyek az érzéki túlérzékenységet, mivel a férfiaknál gyakran idő előtti magömlést (eiaculatio praecox) hozott létre, az impotencia körébe utalta, de ezek az ítéletek valójában minden szolid bizonyítékot hiányoltak. Egyes újabb ítéletek azonban már úgy vélekedtek, hogy az érzéki túlérzékenység valójában a beleegyezés tárgyát érinti. A Rota egyik ítélete kereken felteszi a kérdést: »Vajon az ilyen kényszerítő szexuális hajlam nem azt eredményezi-e, hogy az illető nem ura tetteinek, s így képtelen felvállalni a hűséget?« (SRR egy Pinna előtt 1963. április 4-én hozott ítélet). Ha erre a kérdésre választ keresünk, akkor két, egymástól tízévi távlatban hozott ítélet adja meg a feleletet. Azt kell ugyanis mondanunk: a túlfűtött szexuális ösztön többnyire a megismerés és az akarás területén is feloldja beleegyezést, ám a nehézség abban rejlik, hogy »inkább a házasságot „létében” érinti, vagyis magát a házaséletet« (SRR egy Sabattani előtt 1957. június 21-én hozott ítélete). Különbséget kell tenni a beleegyezés „formális elemeit” tekintve és a beleegyezés „tárgyát” vizsgálva (SRR egy Anné előtt 1967. január 17-én hozott ítélet). A Kódexet felülvizsgáló bizottság 1971. évi sémájában a képtelenség három változatát javasolta. A harmadik helyen szerepelt a pszichoszexuális okok miatti képtelenség.1 Az első kettőben az értelem defektusairól van szó. Ám ebben az utolsó esetben az adott személy képtelen a házasság terheit felvállalni „pszichoszexuális” okok miatt. Ezt az 1980-as séma „súlyos pszichikai” okokra változtatta. A hatályos kánon pedig „pszichikai természetű” okokról beszél (vö. CIC 1095. kán. 3°). Az 1983-as Kódex hatálybalépése óta a joggyakorlat egyre inkább elutasítja a színlelésnek azt a formáját, amelyben egyik vagy mindkét fél kizárja a hűséget. A bírák abban az esetben, ha a fél vagy felek eleve kizárják a hűséget, moral insanity személyiségről beszélnek. A moral insanity olyan kóros személyiségzavarban szenved, ahol „az elme erkölcse elfajzott, önuralma elveszett és ezáltal az egyén képtelenné vált a helyes viselkedésre”.1 2 Ha pedig érzéki túlérzékenységről van szó, akkor az áll fenn, hogy képtelen a társának „kizárólagosan” átadni a testéhez 1 Communicationes 3 (1971) 77. 2 MAGYAR !.. A személyiségzavar kriminológiai vonatkozásai, in HUSZÁR I. (szerk.), Igazságügyi elmekórtan, Budapest, 1986. 132.
