Kánonjog 9. (2007)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: A hűség hiányáról szóló egyenlő értékű ítéletek
KÁNONJOG 9 (2007) 121-124. JOGGYAKORLAT CSORDÁS Eörs A HŰSÉG HIÁNYÁRÓL SZÓLÓ EGYENLŐ ÉRTÉKŰ ÍTÉLETEK A Törvényszövegek Pápai Tanácsa 2005. január 25-én adta ki a Dignitas connubii kezdetű instrukciót, amely az egyházmegyei és egyházmegyeközi bíróságok által a házassági semmisségi ügyek elintézése során megtartandó szabályokról intézkedik. Kiemelkedően fontos a 291. cikkely 2. §-ában található elvi és gyakorlati jelentőségű rendelkezés. A törvény így szól: „Egyenlő értékűnek vagy lényegileg egybehangzónak tekintendők a döntések, amelyek noha más névvel jelölik és határozzák meg a semmisség pereimét, mégis ugyanazon a házasságot érvénytelenítő tényekre és bizonyítékokra épülnek.” A cikkely első paragrafusa a formálisan egybehangzó ítéletről szól. Ennek három előfeltétele van: (1) ugyanazok a felek (2) ugyanazon házassága (3) ugyanazon a percímen kimondott két ítélet. Nyilvánvaló, hogy a két ítéletnek azonos konklúzióval kell zárulnia, ti. bebizonyosodott vagy nem bizonyosodott be a házasság érvénytelensége az adott esetben. A cikkely második paragrafusában szereplő egyenlő értékű vagy más néven lényegileg egybehangzó ítéletekről akkor beszélünk, ha (1) ugyanazok a felek (2) ugyanazon házasságát (3) bár ugyanazon tényekre építve, mégis más percímen mondják ki a házasság érvénytelenségét. Természetesen nem alkalmazható az egyenlő értékű ítélet abban az esetben, amikor az ítélet vagy ítéletek azt állapították meg, hogy nem bizonyosodott be a házasság érvénytelensége az adott esetben. Napjainkban gyakran fordul elő, hogy nehézségek adódnak a házasság egyik lényegi tulajdonságával, ti. a hűséggel kapcsolatban (vö. CIC 1056. kán.). Amikor a „napjainkban” kifejezést használjuk, nem minősíteni kívánjuk korunkat, hiszen ezzel a kérdéssel a korábbi koroknak is sok és súlyos problémája volt, ám akkoriban nem próbálkoztak gonoszságukat vagy gyarlóságukat - pusztán azért, mert valamit kellemesnek találtak - helyesnek, jónak, megengedettnek minősíteni. A régi korokban a bűnt egyszerűen bűnnek titulálták. Ám, hogy mégsem egészen ilyen egyszerű a kérdés, bizonyítja az a tény, hogy a házasság egyik lényegi tulajdonságának, a hűségnek a hiányát más és más jogi köntösbe öltöztetve tárgyalta az Apostoli Szentszék bírósága. A római jogi regula fényében megállapítható, hogy a lehetetlenségből nem származik kötelezettség. «Impossibilium nulla est obligatio»(Celsus: D. 50,17,185). Ezt a regulát az Egyház ezekkel a szavakkal vette át a középkorban:
