Kánonjog 8. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Csordás Eörs: A penitenciárius kanonok szerepe az egyház jogrendjében

Közlemények

89

rad.58 Noha a szigetvilágban az elégtételen volt a hangsúly, lassan világosan előtérbe lépett az egyház által kiszolgáltatott szentségi elem. Ez csak a rendi hatalommal rendelkező pap közreműködése folytán lett hatékony. A pap, a püspök vagy apát megbízásából, mint bíró, kezében a penitenciális könyvvel az elégtételt az egyénhez mérten rója ki. Nem is csoda, hogy egyre többször jelenik meg a különböző zsinatok szövegeiben ez a fordulat Judice sacerdote”. Tulajdonképpen a napi bűnök esetében már nem volt értelme rekonciliációról beszélni, amely az excommunikációval volt összefüggésben. A pap bíró az Eucharisztia közösségébe fogadta vissza a bűnbánót. Az egyház közösségébe visszafogadni a kiközösítettet továbbra is a püspök jog-kötelessége volt.

VI. A RENDES HATALOMMAL RENDELKEZŐ PENITENCIÁRIUS

A püspök presbitériuma, vagyis a székesegyház papjai a püspökkel együtt gondoskodtak a székesegyház istentiszteletéről. Ez a papi közösség egyúttal a püspök tanácsadó testületét képezte. Noha ilyen papi közösségek már a 4-5. század óta léteztek, mégsem beszélhetünk még egy állandó jellegű intézményről. Ám a 6. században a Frank Birodalomban már különbséget tesznek az egyszerű klerikus és a szabályok alapján közösségi életet élő kanonok között.59 A káptalan intézményének kialakulásával párhuzamosan a kanonokok részt vettek a részegyház kormányzásában és ott különböző feladatokat láttak el.60

A 12. század második felétől találkozunk a kánonjogban a joghatósági hatalom {potestas iurisdictionis) kifejezéssel, mint a rendi hatalomtól {potestas ordinis) eltérő hatalommal. Ez a püspök által birtokolt teljes pásztori hatalmat foglalta magába.61 A középkorban, a törvényhozói hatalmat leszámítva, a püspök, végrehajtói és bírói hatalmát gyakorlatilag a káptalanon keresztül gyakorolta az archidiákonusok segítségével. A 12. századtól a káptalanban megjelent az archidiákonusok mellett Reimsben, Germániában és Magyarországon is a ma bírósági helynökként emlegetett „officiális”,62 vagy más néven Judex delegatus”,63 Ennek oka a perek megszaporodása, a jogi jártasság igénye, hiszen nagyot változott az eljárásjog. Ezzel párhuzamosan alakult ki az igény a külső és belső fórum szétválasztására. A IV. Lateráni zsinat (1215) elrendelte, hogy az officiális mellett legyen minden székesegyházban ún. penitenciárius, vagy aki hivatalánál fogva, rendes hatalommal belső fórumon ítélkezhet.64 A penitenciárius legyen a székeskáptalan tagja. Vagyis a bírói hatalom belső fóru5,1 Vö. POSCHMANN, B., Buße und Letzte Ölung, 73.

y> Az első ilyen szabályzatot Chrodegang metzi püspök 760-ban fogalmazta meg székesegyháza papjai számára, vö. SZUROMI, Egyházi intézménytörténet, 69.

60 PLÖCHL, W., Geschichte des Kirchenrechtes, I. Wien I960.2 349-352.

61 SCHWEDENWEIN, H., Die Katholische Kirche, in Beihefte zum Münsterischen Kommentar 37, Essen 2003. 57.

62 GORDON, I. De iudicUs in genere, I. Romae 1979. 190.

63 X. 3. 7. 3; VP 2. 15. 3. stb.

64 Vö. SZUROMI, SZ.A., The Constitution of the Fourth Lateran Council (1215) according to its Theological, Canonica! and Historical Aspects, in Rivista internazionale di diritto comune 15 (2004) 185-199, különösen 191-192.