Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Csordás Eörs: A penitenciárius kanonok szerepe az egyház jogrendjében
90 Közlemények. mon való gyakorlásának joghatóságáról volt szó. Ez a gondolkodásmód megmaradt a II. Vatikáni Zsinatig, amelynek hatására a törvényhozás már egy egységes joghatóságról beszélt. VII. A PENITENCIÁRIUS KANONOK HATÁLYOS KÓDEXBEN A hatályos Kódex a penitenciárius kanonokról így rendelkezik: „Mind a székesegyház, mind a társegyház penitenciárius kanonokja hivatalánál fogva megbízottnak tovább nem adható rendes felhatalmazással rendelkezik arra, hogy az önmagától beálló, hivatalosan ki nem nyilvánított és az Apostoli Szentszéknek fenn nem tartott cenzúrák alól az egyházmegyében még az idegeneket is, az egyházmegye híveit pedig még az egyházmegye területén kívül is szentségi fórumon feloldozza.”65 Ha összevetjük az 1983-as 508. kánonjának 1. §-át és az 1917-es Kódex 401. kánonjának 1. §-át, első olvasatra úgy tűnik, csak stilisztikai változás történt. Ám mélyebb értelmük van a változtatásoknak. A CIC ( 1917) így fogalmaz „(...) a székesegyház, mind a társegyház penitenciárius kanonokja a jognál fogva rendes hatalommal [a iure potestatem ordinariam] rendelkezik.” Hivatalról van szó, amely a régi Kódex értelmezése szerint mindig hatalom gyakorlását jelentette.66 Ezzel szemben az 1983-as Kódex így mondja: „(...) a székesegyház, mind a társegyház penitenciárius kanonokja hivatalánál fogva (...) rendes felhatalmazással [v/ officii habet facultatem] rendelkezik.” A külső és a belső fórumon gyakorolt kormányzati hatalom nem két különböző valóság, hanem ugyanaz a hatalom. A C1C (1917) még kétféle joghatóságról beszélt: „A joghatósági vagy kormányzati hatalom mely az egyházban isteni rendelés folytán van jelen, más a külső fórumon és más a belső fórumon, akár a szentségben akár a szentségen kívül gyakorolják.”67 Az új Kódex egyetlen kormányzati hatalomról tesz említést, amelyet elsősorban a külső fórumon gyakorolnak, néha azonban csak a belső fórumon.68 A mai terminológia szerint a gyóntató, mikor szentségi feloldozást ad, nem kormányzati hatalmával él. Bár az érvényes feloldozáshoz felhatalmazásra (facultas) van szüksége.69 Ugyanebben a paragrafusban más változtatást is látunk. A régi Kódex arról szól, hogy a penitenciárius kanonoknak rendes hatalma van a püspöknek fenntartott bűnök és cenzúrák alól is feloldozást adni. Az új Kódex arról a felhatalmazásról beszél, amellyel a penitenciárius kanonok az Apostoli Szentszéknek fenn nem tartott cenzúrák alól ment fel. Ez ésszerű, hiszen - magyarázza Erdő Péter bíboros úr Egyházjog című művében — a fenntartás olyan intézkedés, mellyel a felsőbb hatóság az alsóbb szervnek valamilyen jogát korlátozza. A megyéspüspöknél (ordináriusnál) alacsonyabb szervek általában nem jogosultak a büntetések elen65 CIC 508. kán. 1. §. “ Vö. CIC (1917) c. 145 §. 1. 67 Vö. CIC (1917) c. 196. 6H Vö. CIC (1917) c. 130. 66 Erdő P., Egyházjog, Budapest 2005.4 406.
