Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Csordás Eörs: A penitenciárius kanonok szerepe az egyház jogrendjében
Közlemények 81 vallotta: „Talán örömöm telik a bűnös halálában - mondja az Úr, az Isten -, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?”15. A második irányzat követői az irgalmasság elvét vallották. Az apostoli atyák és az egyházatyák tanítását a két irányzat között a középúton találjuk meg. Az atyák kiálltak ugyan a keresztény életideál mellett, mégsem tették magukévá az „elitképző” ideális életszentség elvét. Bár a katekézisekben nem szóltak a katekumeneknek az újbóli megtérés lehetőségéről, de csak azért nem, nehogy könnyelműségre bátorítsák hallgatóságukat. A két irányzat vitájából az irgalmasság elve került ki győztesen. Ám a győztes irányzaton belül is különböző nézetekkel találkozunk. Az egyik azt hirdeti, hogy van ugyan második megtérés, de csak egyszer. Az egyszeri megtérés lehetőségét vallották Hermász, Tertullianus és Szent Ambrus is, és mint az Egyházban általánosan elfogadott alapelvet hirdették. Hermász (2. század eleje) A Pásztor című művében írja, hogy azt kapta parancsban az Úrtól, hogy a korábbi vétkeidre van bocsánat; és mindenki számára van, mint végső lehetőség egyszer bűnbocsánat.16 Látomásában pedig ezeket a szavakat hallotta: Még a legrosszabbak, a hitehagyottak és a házasságtörők sincsenek a bűnbocsánatból kizárva, előttük is nyitva áll az egyszeri, az újbóli megtérés lehetősége.17 Tertullianus (t220 után) 18 azt írja A bűnbánatról c. művében, hogy Isten megengedi, hogy a bemerítkezés után a bűnösnek a második bűnbánattal megnyissák a megbocsátás zárt kapuját.19 Szent Ambrus A bűnbánatról c. művében elismeri a második megtérés lehetőségét. így mondja: „(...) az Egyházban van víz és vannak könnyek: a keresztség vize és a bűnbánat könnyei.”20 Másrészt - írja Ambrus püspök - abban is hasonlít a penitencia a keresztséghez, hogy „amint egy a keresztség, egy a penitencia is.”21 Teológiailag az egyszeri újra megtérés úgy értelmezték, hogy amint a keresztség, a penitencia is eltörölhetetlen jegyet hagy az ember lelkén. Vagyis ha az ember másodszor is megszegte Isten iránti hűségét, nem számolhat újabb irgalomra. Ezzel a rigorista nézettel szemben van egy másik nézet, mégpedig a toties quoties elmélet, vagyis annyiszor van bűnbocsánat, ahányszor szükség van rá. A toties-qnoties elv hirdetői azzal érvelnek, hogy maga Jézus magyarázta meg Péternek, hogy mit is jelent az ismételten és újra történő megbocsátás. Péter feltette a kérdést: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer? Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.”22 Arra is hivatkoznak, hogy ezért kérheti a keresztény ember naponta több15 RÓMAI Szent. KELEMEN, A Korinthusiakhoz irt levele VIII/2; vö. Vanyó L. (szerk.), Apostoli atyák (Ókeresztény írók 3), Budapest 1980. 109. Az idézett hely: Ez 18,23. 16 Vö. HERMAS, A Pásztor, IV. Parancsolat, IV/4; vö. VANYÓ, Apostoli atyák, 282. 17 Vö. HERMAS, a Pásztor, II. Látomás, II/2-4; vö. VANYÓ, Apostoli atyák, 256. Tertullianus katolikusként az irgalmasság elvét követte (De poenitentia), majd montan istaként az ideális életszentség elvét hirdette (De pudititia). 19 TERTULLIANUS, A bűnbánatról, VII. 10 in: VANYÓ L. (szerk.), Tertullianus művei (Ókeresztény írók 12), Budapest 1986. 162. 20 KEK 1429 (SZT. AMBRUS, Epistola 41,12 ). 21 SZENT Ambrus, a bűnbánatról, in Ókeresztény Örökségünk, IX. Budapest 2005. 371 22 Mt 18, 21-22.
