Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai

AZ EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI

73

kiadása még most is lenyűgözi az azt kézbe vevő kutatót,104 hiszen a benne található mutatók, táblázatok, jegyzetapparátusok olyan adatmennyiséget dolgoznak fel, amely még a jelenlegi technikai eszközök mellett is tiszteletet ébreszt. Az elmúlt évtizedben komoly kísérlet történt a legkorábbi szövegváltozat rekonstruálására és az ún. első verziót tartalmazó kézirat meghatározására. A téma elismert tekintélye, az azóta elhunyt RUDOLF WEIGAND által végzett kutatások és kérdésfelvetések105 több irányban találtak követőkre, melyek közül a két legmarkánsabb nézet Andres Winroth106 illetve Carlos Larrainzar107 és kutató- csoportja (Enrique de León, José Miguel Viejo-Ximénez)108 munkája nyomán került megfogalmazásra. Az alapvető kérdés, hogy az egyes rövidebb szöveget tartalmazó kéziratok vajon a már meglévő hosszabb formának a rövidítményei, vagy a szöveg korai állapotát tükrözik. Az Instituto de Derecho Europeo Clásico keretében végzett spanyol kutatási eredmények a legutóbbi Középkori Kánonjogi Világkongresszuson meggyőzőbbeknek tűntek, melyek a sankt gallen-i kézirat szövegváltozatának ősi voltát támasztották alá.109 Ezeket az érveket méginkább megerősítette JOSÉ MIGUEL VlEJO-XlMÉNEZ-nek 2005. május 9-10-én tartott, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete Medieval Canon Law and European ius commune című programja keretében elhangzott előadása.110 A vitától függetlenül azonban továbbra is megalapozott kérdésnek tűnik az új Decretum Gratiani szövegkiadás létjogosultsága. Nemcsak az eltelt majd százharminc év alatt feltárt kéziratok kutatási eredményeinek beillesztéséről van itt pusztán szó, illetve a főszövegbe kerülő egy - esetleg két - verzió meghatározásáról. A Decretum Gratiani, hasonlóan a fent említett korábbi és nagy befolyást kifejtő kánonjogi kollekciókhoz, nem egy élettelen szöveg, hanem az egyház különböző intézményei által számos célra használt joggyűjtemény, amely természe1(14 FRIEDBERG, Ae., Corpus iuris canonici, I. Lipsiae 1879 (úny. Graz 1955).

105 WEIGAND, R., Zur künftigen Edition des Dekrets Gratians, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 83 (1997) 32-51.

>ai WINROTH, A., The Two Recensions of Gratian s Decretum, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 83 (1997) 22-31. WlNROTH, A., Les deux Gratien el le droit romain. In memoriam Rudolf Weigand, in Revue de Droit Canonique 48 (1998) 285-299. WlNROTH, A., The making of Gratian’s Decretum (Cambridge Studies in Medieval Life and Thought: Fourth Series 49), Cambridge 2000

107 LARRAINZAR, C., El borrador de la «Concordia» de Graciano: Sankt Galten, Stiftsbibliothek MS 673, in Ius Ecclesiae 11 (1999) 593-666. LARRAINZAR, C., La ricerca attuale sui 'Decretum Gratiani ", in De León - ÁLVAREZ DE LAS ASTURIAS, La cultura giuridico-canonica Medioevale, 45-88.

VlEJO-XlMÉNEZ, J.M., «Concordia» y «Decretum» de! Maestro Graciano. In memoriam Rudolf Weigand, in lus Canonicum 39 (1999) 333-357. VlEJO-XlMÉNEZ, J.M., La recepción del derecho romano en el derecho canónico, in lus Ecclesiae 14 (2002) 375-414. VlEJO-XlMÉNEZ, J.M., La investigación sobre las fuentes formales dei Decreto de Graciano, in Initium 7 (2002) 217-239.

109 DE LEÓN, E., La ’Collectio Sangallensis’ del manuscrito SG Sb 673', VlEJO-XlMÉNEZ, J.M., Variantes textuales y variantes doctrinales en C. 2 q. 8.

110 VlEJO-XlMÉNEZ, J.M., La composizione de! Decreto di Graziano, in SZUROMI, SZ.A. (ed ), Medieval Canon Law Collections and European ius commune (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae II1/8), Budapest 2006.