Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
72 SzuROMi Szabolcs Anzelm hogy egy, a jelenlegi szövegkritikai elveknek mindenben megfelelő és az eltérő recenziók sajátosságait is teljes körűen szem előtt tartó kiadás elkészítése, ha nem is lehetetlen, de teljes mértékben kezelhetetlen szöveget eredményezne. DEUSDEDIT kardinális gyűjteménye jóval szerényebb hatást mondhat magáénak, azonban szintén azon kollekciók közé tartozik, melyek a Decretum Gratiani összeállításánál szerepet játszottak. Kiadása 1905-ben történt WOLF VON Glanvellnek köszönhetően.100 A műnek, amely teljes egészében a gregoriánus reform fő törekvéseinek az irányvonalát képviseli, különösen a római jogot és a patrisztikus anyagot idéző kánonjai figyelemreméltóak. Már a 80-as években komoly elemzések születtek, leginkább JEAN GAUDEMET tollából,101 amelyek figyelembevételével felvetetődik egy jobban használható kiadás előkészítése, mely téren jelenleg Uta-Renata Blumenthal102 és Robert Somerville103 kutatásai az irányadóak. Éppen az imént felsorolt példák miatt válik egyre inkább kérdésessé az új szövegkiadások megszerkesztésének létjogosultsága. A jelenlegi kutatás számára nemcsak az szükséges, hogy a főszövegben szereplő kánonnak, a benne lévő mondatnak az adott gyűjtemény szöveghagyományában milyen változatai léteznek, hanem hogy az adott kánon egyes szövegváltozatai milyen más korábbi és későbbi gyűjteményben, vagy elsődleges forrásban fordulnak elő, milyen további változattal. Ez az igény komoly erőfeszítés elé állítja a kiadás szerkesztőit, ahogy az is, hogy melyik forma kapjon helyet a főszövegben. Egyfelől, történetileg elvárható, hogy a legrégibb verzió alapján készüljön el az új kiadás, másfelől éppen ennek a meghatározása ütközik a legnagyobb nehézségbe, hiszen a legtöbb esetben harminc, ötven, vagy akár száz év is lehet a legrégebbinek tartott szövegtanú és a mű keletkezési dátuma között. De amennyiben kellő bizonyossággal meg is lehetne a legrégebbi szövegtanút határozni, úgy annak kánonállománya minden bizonnyal jelentősen el fog térni a legtöbb kézirat kánonállományától. Mindezek tükrében úgy tűnik, hogy hasznosabbnak bizonyulnak azok a segédletek, amelyek a már meglévő, a jelenlegi forráskritika számára már nem kielégítő kiadásokhoz készülnek el, akár elektronikus feldolgozásban. Az egyes változatok, recenziók kódex-csoportjainak az eltéréseit adatbázis formájában tartalmazó mutatók, kereső programok komoly segítséget jelenthetnek a továbbra is viszonyítási alapként használt régi kiadásokhoz. Különösképpen igaz ez a már többször említett Decretum Gratiani-\al kapcsolatosan. Az 1879-es lipcsei 10,1 WOLF von GLANVELL, V., Die Kanonessammtung des Kardinal Deusdedit, Padernborn 1905 (úny. Aalen 1967). 101 GAUDEMET, J., Le Droit romain dans ta Collection canonique du cardinal Deusdedit, in Mémoires de la société d'histoire du droit bourguignon 45 (1988) 155-165. GAUDEMET, J., Les sources du droit canonique VW -XT siècle (Droit Canonique), Paris 1993. 90. 1112 BLUMENTHAL, U.R., An Episcopal Hanbook from the Twelfth-Centur)’ Southern Italy: Codex Rome, Bibliotheca Vallicelliana F. 54/111, in CASTILLO LARA, R. (ed.). Studia in honorem Eminentissimi Cardinatis Alphonsi M. Stickler, 13-24 (repr. Papal Reform and Canon Law in the /Ith and I2th Centuries, Aldershot 1998. XVIII). 1113 SOMERVILLE, R., Cardinat Deusdedit's Collectio canonum at Benevento, in CUSHING-GyuG, Ritual, Texts and Law, 281-292.
