Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
66 SzuROMi Szabolcs Anzelm eszközök fejlődésének köszönhetően sajnos túlságosan is kezd elszakadni az eredeti információ-hordozóktól, és az elsődleges hangsúly átkerül az elektronikus feldolgozásra. Ez természetesen nagyban megkönnyíti a forrásfeldolgozó kiadványok megszerkesztését, az azokban való gyors tájékozódást és keresést, azonban gyakran figyelmen kívül hagyja a kritikai kiadások eredeti alapelveit. A régi, lényegében egy kódexet feldolgozó módszer túlságosan is egyoldalú, és sokszor hibás képet festett az adott forrás szövegéről. Ezt a XIX. század végén, illetve a XX. század elején megjelenő modern szövegkritika a filológiai elvek bevezetésével, minél több szövegtanú felhasználásával orvosolta. Fontos döntést jelentett minden szerkesztő számára a főszövegben szerepeltetendő szövegtanú kiválasztása, hogy ne sérüljön a kezdeti tartalom, de olyan szöveg kerüljön publikálásra, amely hasznos a tudományos kutatás számára, mert a leginkább elterjedt, így a legerősebb hatást kiváltó változatot tartalmazza. A legújabb törekvések az „ideális” szöveg előállításán, illetve kiadásán fáradoznak. Nem elégednek meg a romlott szöveg jobb minőségű kéziratok alapján történő javításával, hanem a szöveg- feldolgozó szoftverek segítségével szavakra bontják a szöveget és a kéziratokban leggyakrabban előforduló szavakat helyettesítik be mondatokba, majd ezekből alakítják ki újra a szöveget. Az így létrejött forma egyetlenegy kéziratban sem fordul elő, egyetlen szöveghagyományt sem tükröz és így a tudományos kutatás számára valójában alkalmatlan. Ugyanígy problémákat vet fel a már meglévő nyomtatott kiadványok számítógépes keresőrendszerrel való feldolgozása, indexszel és más segédletekkel való ellátása. A középkori kéziratos másolás tecnhikájából következik minden egyes kézirat egyedi volta. Sőt tegyük hozzá, hogy a XIX. századi kiadványokban megjelentetett szöveg is, az egységesítés dacára számos alkalmi különbséget tartalmaz. Ezeket az avatott szem, és az adott szöveg variánsainak ismerője rögtön felfedezi, és amennyiben elírás, korrigálni tudja. Azonban bármilyen jól sikerült legyen is egy szoftver, a számtalan egyedi verzió miatt az azzal végzett keresés csak hozzávetőleges lehet. V. ZSINATI KIADVÁNYOK A kánoni keletkezési jogforrások között, a pápai rendelkezések mellett, kiemelkedő helyet foglal el már a II. század második felétől a zsinati jogalkotás, melynek különböző szintjeit ismerjük. Az egyetemes és partikuláris zsinati jogalkotás egymáshoz való viszonya egészen a XIII. századig komoly terminológiai kérdéseket vetett fel. Ez végérvényesen a XIII. században tisztázódott, amikor az 1215-ben megtartott IV. Lateráni Zsinat pontosan megkülönböztette egymástól a püspökökből álló concilium, és az egyházmegyei jogalkotásban a megyéspüspök tekintélyétől függő synodus intézményének szintjét.61 A római pápával egységben lévő fl1 Vö. ERDŐ P., Az egyházmegyei zsinat intézménye a történelemben, in ERDŐ P., Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001. 19-24, különösen 21. Vö. SZUROMI Sz.A., The Constitutions of the Fourth Lateran Council [1215] according to its Theological, Canonical and Historical Aspects, in Rivista Internazionale di diritto comune 15 (2004) 185-199.
