Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
AZ EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI 67 egyetemes zsinat az egyház legfőbb hatóságának normatív rendelkezését jelenti, ami ugyanazt a legfőbb egyházi hatóságot jeleníti meg, mint maga a római pápa. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyetemes zsinati rendelkezéseket —attól függetlenül, hogy a pápa személyesen vagy legátusai útján képviseltette-e magát rajta és a határozatokat akkor vagy utólag hagyta-e jóvá - mindig kiemelt módon kezelte az egyház. Ez természetesen megmutatkozik a különböző korokban keletkezett és egyetemes igénnyel összeállított joggyűjtemények tartalmában. Nagyon fontos, hogy az egyházfegyelmi, dogmatikai, liturgikus és más hangsúlyos kérdésekben született döntések szövege a lehető leghűségesebb formában kerüljön kiadásra, amely nagyban segítheti az egyes intézkedések tartalmának megvilágítását. A számos kollekció szövege mellett, így önálló módon is megtaláljuk a kritikai igénnyel kiadott egyetemes zsinati rendelkezéseket. Ezek közül elsőként kell említenünk a tudományos kutatás számára jelenleg mértékadó szövegkiadást jelentő Conciliorum oecumenicorum decreta-t.b2 A kötet a harmadik, javított verzióját tartalmazza mindenegyes egyetemes zsinat anyagának, melyeket rövid történeti bevezető is megelőz. Amennyiben a zsinat eredeti nyelve nem latin, úgy természetesen az eredeti nyelvű kritikai szöveg is olvasható, az esetleges más, és a kortárs kontextust teljesebben megőrzött nyelvekkel együtt (pl. szír, georgiai). Az 1973-ban történt megjelenés óta, a kutatói igényeket szem előtt tartva jó minőségű modern nyelvű fordítással ellátott kiadásai jelentek meg, olasz, angol, német, és francia nyelven. Továbbra is hasznos eligazítást nyújt az egyes zsinatok és a megszületett fegyelmi rendelkezések összefüggéseinek vizsgálatához a jól ismert HEFELE - LECLERQUE,62 63 és DUMEIGE féle sorozat,64 valamint a BRANDMÜLLER által szerkesztett Konziliengeschichte kötetei.65 A részleges zsinatok szövegkiadásai terén —tekintettel azok nagy számára-a kritikai feldolgozottság jóval csekélyebb. A kiadások élén áll mind a mai napig a MANSI által 1757 és 1798 között eredetileg kőnyomatos formában publikált monumentális harmincegy kötet,66 melynek anyaga az 1899-1927-as új kiadás kiegészítéseivel hatvan kötetet tesz ki.67 A műről általában elmondható, hogy méretei miatt - bár készült róla mikrfiche feldolgozás - nehezen kezelhető, szövegét és kronológiáját tekintve pedig meglehetősen megbízhatatlan. Ennek ellenére olyan esetekben, mikor nem áll rendelkezésre más és kritikainak nevezhető nyomtatott forrás, a kutatás számára továbbra is jelentős segítséget jelent. A Sources chrétiennes, a Corpus Christianorum (Series Latina), és a Monumenta Germaniae Historica sorozatoknak köszönhetően számos időszak partikuláris jogalkotása került már kritikai feldolgozásra, leginkább az ókori és korai közép62 ALBERIGO, J.-DOSSETTI, J.A.-JOANNOU, P.P.-LEONARDI, Ö-PRODI, P„ Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 1973.3 ® Hefele, J.-LECLERQUE, H., Histoire des Conciles, I-XXII. Paris 1907-1952. f’4 DUMEIGE, G. (ed ), Histoire des Conciles oecuméniques, I-XII. Paris 1962-1981. 65 BRANDMÜLLER, W. (ed.), Konziliengeschichte, München - Padernborn - Wien 1977skk. 64 MANSI, I.D., Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio, I-XXXI. Florentiae — Venetiis 1757-1798. r,7 p[7TITi L.-MARTIN, J.M., Paris - Leipzig - Arnheim 1899-1927.
