Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
60 SzuROMi Szabolcs Anzelm ben a kánonszámokat, attributiókat és summariumokat írja a margón lévő jelzések szerint. Ismerünk illuminat or okát, akik a szöveg további díszítését végzik, mely akár lehet növényi ornamentika, vagy más figurális ábrázolás is, gyakran egyszerűen a pirostól eltérő színeknek a használata. A munkafolyamatnak ez a szakasza sokszor elmaradt, melyet mutatnak a szövegtanúban lévő hiányok, akár az egyes könyvek vagy kánonok számozása, akár a kezdőbetűk tekintetében. A corrector a másolt kézirat szövegének minőségét ellenőrizte és javításokkal is ellátta azt a margón, vagy a kérdéses szó alápontozásával a szövegben. Az ún. magister scriptor szerepével az anyagi ellenszolgáltatás fejében írni tanítóknál találkozunk. Gyakran személyes megjegyzések olvashatók a szövegben, amelyek megszakítják a másolt mű kontextusát. Ezek lehetnek az elöljáróra tett megjegyzések, aktuális profán jellegű információk, de hasznos kiegészítések is a mindennapi szentelmény és szentségkiszolgáltató életből. Ez utóbbira jó példa Chartres-i Szent Ivó kánongyűjteményeinek szövegtanúi közül az a XII. századi Panormia kézirat, amely Amiens-ben a Bibliothèque Municipiale Fond. Lescalopier-ben található és az Ms 10 jelzetet viseli.48 A föl. 60r-on felismerhetjük az első eucharisztikus imádság teljes szövegét más további imádságokkal és könyörgésekkel. A kézirat másolója a joggyűjtemény ezen részébe számos liturgikus szöveget, illetve liturgikus cselekmény leírását illesztette,49 mint például, hogy miként kell az oltárt szenteltvízzel meghinteni.50 De itt olvashatunk a napi zsolozsma egyes részleteiből is.51 4. Irásformák A latin írástörténet időszakát hagyományosan öt korszakra szokás osztani: 1. római írás kora; 2. partikuláris írás kora; 3. karoling írás kora; 4. gótikus minuscula ideje; 5. humanista írás ideje, amit a XV-XVI. században gótikussal közösen találunk meg a használatban. Aromái íráson belül beszélünk ún. kapitális írásról, amikor a betű két vezér-vonal közé elhelyezhető, ez lehet quadrata (ha a betű egy négyzettel behatárolható); elegans, illetve rustica. Ilyen kapitális írással vésték azokat a IV-V. századi epigráfiákat, melyeket az 1873-ban feltárt Iuli a Concordia necropolis-bm találunk arra vonatkozóan, hogy sírgyalázás esetén milyen összeget kell leróni a fiscus-nak (kincstár).52 Már a IV. századtól találkozunk az uncialis betűtípussal, melyre példaként a St. Gallen, Stiftbibliothek, Ms. 1394-re utalunk. Jellemzőek rá a gömbölyű, kétvonalas, meghajtott maiusculus betűk. Sajátosan könyvírásra használt forma, sőt ilyen oklevél jelenlegi ismereteink szerint nincs is. A későbbi, V-IX. századig használt sémi uncialis már ún. négyvonalas írás, amely 4!i COYECQUE, E. (ed ). Catalogue général des manuscripts des bibliothèques publiques de France (Amiens), XIX. Paris 1893. 464-467. w Foil. 29r-50v; 55r-65r. 50 Foil. 62v 51 Vô. SZUROMI, Some observations on BAV Pat. lat. 587, 191. 52 SZUROMI Sz.A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a Xll-XIII században (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/4), Budapest 2002. 21-22.
