Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
Az EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI 61 ha tudja, összeköti a betűket. A legtöbb írásos emlék a minuscula Carolina és a gotica formát követi. A VIII. századtól használt karoling minuscula uralkodóvá Itáliában a IX. (Dél-Itáliában inkább a X.), Angliában a X., Hispániában pedig a XI. század elejére válik. Ebből a típusból származik a gótikus írás, melyben elkülönül egymástól a kurzív és a textuális forma. Az előbbi a levelek és feljegyzések, az utóbbi a könyvek írásmódja. Gyakran a kánonjogi kódexek utolsó oldalain, vagy margóján, esetleg utólag beillesztett pergamencsíkon, kurzív formában írt kiegészítéseket találunk a textuális betűtípussal másolt kánonokhoz. Ez leginkább akkor fordul elő, ha a kódex valamilyen egyházi bírósági használatban volt. A kiegészítések a konkrét kánonhoz kapcsolódó és az adott bíróságon alkalmazott jog- gyakorlat egy-egy mozzanatát rögzítik a kódex használója számára (vö. pl. Napoli, Bibliotheca Nationale Ms XII. A. 37-38-39). De lehetségesek utólagos kurzív jegyzetek a plébániai használat alapján is, leginkább a szentség kiszolgáltatási gyakorlat nyomán (pl. Paris, Bibliothèque Nationale de France lat. 24 725’). A folyamatos írás és a hellyel való takarékos bánásmód miatt számos olyan rövidítés született,53 54 amelyet nemcsak a XI-XVI. század kézirataiban találunk meg, hanem az ősnyomtatványokban is alkalmazták. Természetesen ezek a rövidítésrendszerek földrajzi hely, iskola, sőt egyén szerint is változtak. Feloldásukra gyakran hibás formában vállalkoztak azok, akik a szöveget másolták, vagy a későbbi időkben nyomtatásra előkészítették. A tudományos kutatás számára egyedi problémát jelentenek az olyan rövidítések, melyeknek több, egymástól akár lényegileg is eltérő, de értelmes feloldása lehet. Általánosan használt rövidítések voltak az ún. nomina sacra-k: IHS=Jesus; SPS=Spiritus Sanctus; DS=Deus; DNS=Domi- nus; XPS=Christus. A szó nyelvtanilag megszokott végződésének jelzésére is szolgáltak bevett rövidítések, pl: x9= -us; ~ = -er, -túr. III. A KÖZÉPKORI KÉZIRATOS FORRÁSOK FELDOLGOZÁSA I. A kéziratos állomány A kánonjogi forrásokat felhasználó kutató általában ritkán találkozik magával az eredeti kézirattal, sőt gyakran még a XVII-XIX. századi nyomtatott műveket is valamilyen elektronikus formában reprodukált változatban látja. Vannak azonban mind a mai napig kiadatlan, és komoly érdeklődésre számot tartó gyűjtemények, melyekre példaként itt CHARTRES-I SZENT Ivó Tripartita című munkáját említjük (vö. pl. Berlin, Staatsbibliothek Preußischer Kulturbesitz, lat. 197). Amennyiben a kutatáshoz ténylegesen szükség van a konkrét középkori kézirat megvizsgálására, úgy azt a legnagyobb körültekintéssel kell tennie. Ez egyfelől jelenti a kézirat állagára való ügyelést annak elemzése közben, másfelől a túlzó következtetésektől való tartózkodást. Az eredeti szövegtanú magán viseli keletkezésének, használatá53 Foil. 75vb-79rb. 54 CAPPELU, A. (ed ), Dizionario di abbreviature latine ed italiane usate nette carte e codici specialmente del medioevo riprodotte con öltre 14000 segni incisi, Milano I9494
