Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai

AZ EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI

59

sek forrásértékűek a kódex használati helyének, idejének, és céljának meghatározásában. Egyúttal jelzik a kánonjog ’élő jogként’ való létezését. Az így kialakított kép plasztikusan mutatja meg az egyetemes kánonjog, területi fegyelmi rendelkezésekkel kiegészített és az adott helyen alkalmazott sajátosságait.44

A XII. században virágzásnak induló egyetemi oktatás sajátos másolási formát alakított ki: apecia-t. Ehhez a mintapéldány kódexet (exemplar) ívfüzetekre bontva adták ki a másolóknak. A mintapéldány hitelességét hivatalnokok ellenőrizték (stationariusok).45 Ilyen peciajeles kódexről először Bolognából és Párizsból tudunk a XIII. század közepéről.46 Az újabb egyetemeknél, illetve a német területen nem alkalmazták ezt a módszert.47 *

Az egyes műveknek nagyon gyakran nem találjuk meg az elején a megszokott címét, vagy megnevezését. Amennyiben sem az előlapon, sem az első oldalon — akár rubrummal - beleértve az oldal fejlécét, nem olvasható a mű címe, úgy a kolofonban, azaz a kötet utolsó lapjának verso oldala alján kereshetjük az írás címét, helyét, megrendelőjét, íróját. Ez szintén történhetett rubrummal is. Amennyiben egy kötetben több mű is szerepel, a kolofon ellenőrzése után érdemes megvizsgálni az adott mű végét is, mivel nem biztos, hogy a colligator átvezette az egyes művek témáját az utólag összekötött kódex utolsó lapjára. A mű szerzője kezdetben leginkább kísérő levél formájában van megemlítve (epistola dedicatorid), melyben a kérdéses művet a megrendelőnek ajánlja (vö. azokban a könyvekben melyek megrendelésre készültek). Ez idővel egybeolvad magával a művel és a mű élére kerül, melyet megelőzhet a prologus. Egyházjogi kollekcióknál gyakori a pápai jóváhagyó kísérő levél, amivel mintegy legitimálja a kompilátor a kötetben olvashatónkat, annak ellenére, hogy ez természetesen még önmagában nem jelenti az adott joggyűjtemény kihirdetését. A Corpus iuris canonici azon részei, melyek kihirdetést nyertek, legelsőként hozzák a pápai kihirdetési bullát, amely az egész kötetet legitimálja.

A kódexek másolása a scriptoriumban történt. Általában nem egy ember végzett minden munkát a köteten, hanem külön beszélünk rubricator-ról, aki a kiemelt fejezet piros kezdőbetűit, vagy könyvcímeket, kánonjogi kollekciók eseté44 SZUROMI, Sz.A., Egy 12. századi lelkipásztori ‘zsebkönyv ’ (A National Library of Scotland, Edinburgh, Ms. 18. 8. 6 jelzetű kézirata), in Magyar könyvszemle 121 (2005) [megjelenés alatt]; vö. SZUROMI, Sz.A., A 12"' century pastoral pocket book (Some impressions on National Library of Scotland, Edinburgh, Adv. Ms. IS. 8. 6, as compared with Bruxelles, Bibliothèque Royal MS 1817), in SZUROMI, Sz.A. (ed ). Medieval Canon Law Collections and European ius commune (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/8), Budapest 2006. 65-96.

45 FiNCK-HeRRERA, G., Une institution du monde medieval la pecia, in Revue Philosophique de Louvain 60 (1962) 184-243.

46 SCHOONER, h., La production du livre per la pecia, in BATAILLON, L.J.-GUYOT, B.G.-ROUSE, R.H. (ed.), La production du livre universitaire au moyen age Exemplar et pecia (Acte du symposium tenu au Collegio San Bonaventura de Grottaferrata en mai 1983), Paris 1988. 17-37; vö. KÖRMENDY K., A 14-15. századi bolognai egyetem könyvkultúrájának egy magyar vonatkozású kódexe, in Magyar könyvszemle 110 (1994) 1-15, különösen 2-4.

47 Vö. SZUROMI, SZ.A., A középkori egyetemek létrejöttének és az egyetemi oktatás megszületésének sajátosságai, in Jogtörténeti szemle (Különszám, 2005) 3-7.