Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
58 SzuROMi Szabolcs Anzelm egyes kánonok első betűjének kiemelése, továbbá a hozzá tartozó summarium (a kánon rövid tartalmi összefoglalása) és attributio (a kánon szerzője vagy forrása) rubrummal való írása.42 3. Az írás technikája Ha magunk elé veszünk egy középkori kódexet, rögtön feltűnik az a sajátos külső forma, ami megkülönbözteti az ókori kódexektől. Az ókori kódexek főleg négyzet-alakúak, míg a középkorban álló téglatest formát öltenek (eltekintve az insularis kódexektől, melyek gyakran fekvő téglatest formájúak). Eredetileg mindegyik elegáns, széles margóval rendelkezett. Amennyiben most megvizsgálunk egy XI-XIII. századi kéziratot, úgy körülbelül 20 mm-es, vagy keskenyebb margót találunk a szöveg-tükör körül. Ez azonban eredetileg jóval szélesebb volt. Általában az átkötésekkor egészen a sorokat jelző pontozásig körülvágták az egyes kéziratokat. így, a minden bizonnyal információban gazdag eredetileg akár 50-60 mm széles margó jelentősen lecsökkent. Ezen a szabad felületen nemcsak a következő ívfüzet incipitjétjelölték meg (vö. az utolsó oldal alján), vagy a beírandó rubrikák betűit, hanem akár az adott kánon mellé kivetítették annak rövid, néhány szavas tartalmi összefoglalóját. Természetesen a kánonjogi kéziratok méreteitől jóval eltértek a kórus könyvek (vö. Ulászló graduale),43 melyek szövegének több ember számára egyszerre láthatónak kellett lennie. A szöveg megírásához háromszög keresztmetszetű állványra helyezték a pergament. Nem az összekötött ívfüzetekbe írtak tehát, hanem az ún. bifolium-ra. Attól függően, hogy hány ilyen bifolium alkotott egy ívfüzetet nevezzük quaternio-ndk (négy dupla oldal = 8 oldal) vagy quinternio-nak (öt dupla oldal = 10 oldal), melyek olykor egyenletlenül váltakoztak egy kódexen belül. Az egyik állványon helyezkedett el az a kötet, amit éppen másolt a scriptor, a másik állványon pedig, a kiterített pergamen, zsinóron függő ólom nehezékekkel lefogva, nehogy a hús-, illetve szőr-oldal különbözősége miatt felpúposodjon a bőr. Ettől a technikától eltért a pápai, majd udvari kancelláriák gyakorlata, ahol a középkor végén összekötött ívfüzetekbe írtak. Nyilvánvaló, hogy azokban az esetekben is, amikor az elkészült kódex bekerült a mindennapi használatba, akár a plébániai, akár a székesegyházi, vagy akár a bírósági gyakorlatba, úgy az újabb kiegészítések, melyek a helyi meggyökeresedett szokást, vagy újabb jogszabályt igyekeztek rögzíteni, már a bekötött kódexbe kerültek. Ez történhetett széljegyzetként (marginalis), szövegközti jegyzetként (interlinearis), de a szabad oldalakon akár az eredeti szöveg elé, vagy utána beillesztett kiegészítésként is. Ezek a kiegészíté42 Vö. pl Firenze, Biblioteca Mediceo-Laurenziana S. Marco 499 (Collectio Canonum Anselmi Lucensis), leírása: SZUROMI, Sz.A., Some observation on the developing of the different versions of the Collectio Canonum Anselmi Lucensis (A Comparative analysalion of Biblioteca Mediceo-Laurenziana S. Marco 499 with other manuscripts of Anselm 's Collection), in lus Ecclesiae 14 (2002) 425-449, különösen 427, 447-449 43 Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, Ms. I. 3. Vö. Kódexek a középkori Magyarországon (Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban, Budavári Palota 1985. november 12.-1986. február 28.), Budapest 1985. 161 (n. 180).
