Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A gyóntató néhány súlyos kötelezettsége
A GYÓNTATÓ NÉHÁNY SÚLYOS KÖTELEZETTSÉGE 33 szükségesek, ám általában nem elégségesek a gyóntatás művészetéhez, a lelkek orvoslásához. És ez a másik feltétel pedig, a gyóntató saját szívének, lelkének tanulmányozásában, hogy ne mondjuk, ismeretében áll. Ez az elmélyült önismeret adja meg azt a készséget a gyóntatónak, hogy más lelkek mélyébe is biztos betekintést nyerjen. Ha az ember „saját lelkének minden redőjét, rejtekét, rezgését, hullámzását megfigyelte, már ismeri nagyjában az emberi szív gyengeségeit, szenvedélyeit, egyébként kifürkészhetetlen és érthetetlen hullámzásait, következetlenségeit és botlásait. Miért is az önismeret szükséges tulajdonsága a gyóntatónak, amely tulajdonságot csakis fegyelmezett lelki élet útján, mindennapi elmélkedés és (általános és részleges) lelkiismeret vizsgálás által szerezhet meg.”20 Mint orvosnak, türelmesnek kell lennie, képes legyen a gyónót készséggel meghallgatni, s nem csak jobb esetben végighallgatni. Újra és újra tudatosítsa magában azt, hogy a gyónónak a gyónás életének egyik legfontosabb és legnehezebb tevékenysége, amikor is lelkének legrejtettebb titkait, aggodalmait, sebeit, betegségeit tárja fel az Úr szolgája előtt, akitől minderre orvoslást vár. Ennek a meghallgatásnak és türelemnek a része, vagy inkább megmutatkozási módja az, ha a gyóntató nem adja jelét se csodálkozásnak, se botránkozásnak, se szörnyűködésnek, ha súlyos bűnöket hall a gyónótól. Részvéttel legyen a gyónó iránt, hiszen ez az első enyhítő csepp olaj a beteg sebére. Ugyanakkor ez a részvét nem lehet sekélyes ér- zelgés, szirupos vigasztalgatás. Az igazi részvét a lelkek természetfeletti szerete- tében, az erény szeretetében és a bűn utálatában áll21. Ám ha a gyónóban nem talál semmi bánatot, hajthatatlan szigorral kell megtagadnia a feloldozást. Ez a hajtha- tatlanság, vagy kérlelhetetlenség azonban nem teheti a gyóntatót durva vagy kegyetlen orvossá. A gyóntató erénye itt tehát a bűn utálata, s ez képesíti arra a lelkierőre, ami legyőz minden emberi tekintetet, félelmet, megalkuvást; ez a lelkierő teszi képessé a gyóntatót arra, hogy a gyóntatószékben csak a gyónót lássa, bármilyen méltóságú is az illető, bármilyen viszonyban is legyen vele. Ismét csak orvosi erény a tapintat. Ha ez hiányzik, a gyónó, mint valami mimóza (mimosa pudica) bezárja előtte (és valamiképp Isten előtt is) a lelkiismeretét. Valljuk be, részben joggal. Továbbá kötelessége gondoskodnia arról is, hogy a gyónó erősfogadása komoly legyen, s szükség esetén ne mulassza el a megfelelő intéseket, esetleg dorgálásokat, fenyítéseket. így ha a gyónó súlyos bűnt gyónt meg, meg kell kérdeznie a gyóntatónak azt, hogy azt a bűnt korábban is el szokta-e követni, pl. paráznaság esetén azt is, hogy kivel (hajadon, asszony) vétkezett, s hogy együtt lakik-e vele, mivel csak a válaszból tudhatja meg azt, hogy alkalmi dologról, vagy szokásról van szó, s ezáltal tud megfelelő tanácsokat adni a szokás leküzdésére, vagy az alkalom kerülésére. Ami a feddést (correctio) illeti, ha a gyóntató azt szükségesnek ítéli, köteles akár erélyesen is figyelmeztetni a gyónót, főleg azokat, akik halálos bűnt gyóntak meg és ritkán gyónnak. A bűn okozta sebek gyógyításához, vagyis a megfelelő terápia előírásához, javaslásához pedig a gyóntatónak ismernie kell a 20 MlHÁLYFl, Az emberek megszentelése, 232-233. 21 MlHÁLYFl, Az emberek megszentelése, 233.
