Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A gyóntató néhány súlyos kötelezettsége
A GYÓNTATÓ NÉHÁNY SÚLYOS KÖTELEZETTSÉGE 29 III. A GYÓNTATÓ MINT BÍRÓ A gyóntatónak, mint bírónak tudnia kell11 hogy mely bűnök minősülnek súlyosaknak; ismernie kell a bűnök faját, számát, a gyónás során szükségképpen bevallandó körülményeket; meg kell tudni ítélnie a gyónó felkészültségét,11 12 mint a fel- oldozás egyik feltételét; tudnia kell melyek a fenntartott esetek, a cenzúrák. Egyszóval a gyóntatónak, mint bírónak kellően ismernie kell az eléje terjesztett ügyet, különben nem lesz képes az igazságos ítélet meghozatalára. Ezért ha alapos a gyanúja, hogy nem teljes a gyónó bűnbevallása, kérdeznie kell azon bűnök után, melyekről joggal gyaníthatja, hogy a gyónó elkövette azokat tudatlanságból, feledé- kenységből vagy szégyenérzetből. Ha szükséges, kérdeznie kell a tekintetben is, hogy megállapíthassa, a gyónó nincs-e közeli (szabad vagy szükséges) bünalka- lornban. Ha szükséges, meg kell tudnia azt is, hogy a gyónó nem áll-e valamilyen egyházi büntetés alatt. Ha bizonytalan maradna a gyóntató a gyónó bánatát illetően, szintén kérdeznie kell egészen addig, amíg a kellő bizonyosság ki nem alakult lelkében13. Ezekben az esetekben kétség esetén is fennáll a kérdezési kötelezettség. Ám a kérdezés során vigyázni kell arra, hogy az ne váljék terhessé a gyónó számára, ugyanis a gyóntató kérdezési kötelezettsége nem nagyobb, mint a gyónó saját lelkiismeretének megvizsgálási kötelezettsége. Ezért tehát elsősorban a gyónó köteles gondoskodni arról, hogy a bűnbevallása teljes legyen. A gyónó pedig, hogy gyónása a saját számára terhessé ne váljon, csak általános lelkiismeretvizs- gálatra (examen mediocre) van kötelezve, ennek következtében a gyóntató kérdezési kötelezettsége sem nagyobb. A gyóntató kérdésfeltevésének mérsékeltnek (moderata), óvatosnak (discreta), tapintatosnak (modesta, urbana)14 megfelelő 11 CSÁSZÁR, Gyóntatok zsebkönyve, 102-113 12 A gyónó felkészültsége a bánatát, megtérését jelenti. A megtérés jelei lehetnek az alábbiak: 1) Maga a gyónás: Aki felkeresi Isten bűnbocsátó székét, arról az a vélelem, hogy szabadulni kíván bűneitől, s ezért szívében bánat van. Ugyanakkor nem szabad elfelednünk, hogy a gyónó jöhet önként, vagy valamilyen külső, már-már kényszerítőnek nevezett körülmény miatt jön gyónni. Ennek fényében a megtérés jeleként csak az önkéntességet vélelmezhetjük. 2) A gyónó állítása: Ha a gyónó kijelenti, hogy bánja a bűneit, akkor ezt alapelvként igaznak kell elfogadnunk (credendum poenitenti). S ez az elv akkor is érvényes, ha a gyónó teljesen készületlenül vagy rosszhiszeműséggel jön gyónni, ám a gyóntató ezt észrevéve a lelkére beszélt és a gyónó felindította magában a bánatot. Természetesen megdönthető vélelemről van szó. 3) A megtérés biztosabb jele a gyónás mikéntje: ha a gyónó valóban alázatos és őszinte, nem lehet kétséges a megtérése, illetve megtérni akarása. Ám a sírást és egyéb érzelemkitöréseket nem kell szükségképp ilyen jelnek tekinteni, minthogy nagyon megtévesztők is lehetnek. 4) A megtérés jelei megnyilatkozhatnak a gyónás körülményeiben: így ha a gyónó a) már küzdött bűnös szokása elhagyásáért; b) ha készséggel elfogadja a gyóntató által javasolt tanácsokat; c) ha valami különleges ok vezette a gyónáshoz (pl. általa nagyon szeretett személy hirtelen meghalt, családi tragédia történt); d) ha valamely súlyos kötelezettséget eddig elhanyagolt, most teljesítette (pl. visszaadta a nagy értékű ellopott tárgyat a gazdájának, ha megszakította azt a bűnös viszonyt, amiben addig élt, stb.); e) ha a gyónás elvégzése végett nagyobb áldozatot kellett hoznia (pl. hosszú utat kellett megtennie, szabadságot kivennie, stb ). Vö. MlHÁLYFl, Az emberek megszentelése, 243-244. 13 MlHÁLYFl, Az emberek megszentelése, 236. 14 A tapintatlanság a kérdezésben egészen addig is elmehet, hogy a gyónó már-már sollicitatio-nak veszi azt. Semmiképp sem szabad a gyóntatónak kíváncsiskodnia. Minden olyan kérdés föltétlenül elítélendő, ami a gyóntató kíváncsiságából fakad.
