Kánonjog 8. (2006)

KÖNYVSZEMLE

Könyvszemle

151

Egyházmegyei Zsinat határozatait foglalja egybe (Libri sinodali trado medievali in Ungheria: II libro sinodale d’Esztergom, 15-31). Ezt a képet tovább árnyalja az esztergomi szinodális könyv szerkezetének, forrásainak és tartalmának alapos összehasonlítása a lengyel (Polnische Quellen des grossen Synodalbuchs von Esztergom [1382], 32-46), a prágai és a salzburgi szinodális könyvekkel {Synodalbücher der Kirchenprovinzen von Gnesen, Prag und Salzburg, 47-67).

A második rész a középkori ofFiciális bíráskodás intézményeivel foglalkozik Kelet-közép Európában, különös tekintettel Magyarországra és Lengyelországra {Mittelalterliche Offizialate in Ungarn und in Polen, 87-104), továbbá vázolja az esztergomi vikáriusi bíróság könyvkultúráját annak legrégibb protocolluma alapján, amely 1525-től 1564-ig fokozatosan fejlődött {Das älteste Protokollbuch des Vikariatsgerichts von Esztergom, 105-113). Ezt egészíti ki a magyarországi középkori házassági eljárások átfogó bemutatása, különös tekintettel a Magyarország területén a XV. és a korai XVI. században használt formuláskönyvek jellegzetességeire {Eheprozesse im mittelalterlichen Ungarn, 114-136).

A kánoni műveltséggel és oktatással foglalkozó harmadik részben a Szerző három kézirat vizsgálatán keresztül érzékelteti a hazai kánonjogi kultúra helyzetét. Ezek között helyet kap a Budapesti Egyetemi Könyvtár N. 37-es jelzetű, Liber Extra-t tartalmazó glossa ordinaria-\a\ ellátott kézirata {Ricardus de Senis’ Glossen in einer budapester Dekretalenhandschrift, 139-143); Nágocsi Gáspár kódexe, amely a veszprémi káptalani iskola késő középkori kánonjogi irodalmi emléke {Sull'uso deli’opera dei Panormitano nei centri diocesani dell’Ungheria tardomedievale, 144-154). Ez a kódex követi a híres dekretalista, Panormitanus (Nicolaus de Tudeschis [1386-1445]) Decretales Gregorii IX-hez írt kommentárját (Commentaria super Decretalium libros). A kézirat így minden valószínűség szerint a Panormitanus kommentár rövid tartalmi összefoglalását tartalmazza, magyarázatok nélkül, amelyet a dekretális jog oktatására használtak a veszprémi káptalani iskolában. Figyelemre méltó Erdő professzor azon észrevétele, melyben rámutat a Robins Collection (Berkeley) MS 3 kódex glosszája kapcsán, hogy azok néha sejtetik az elméleti, talán oktatási célt is, a gyakorlati használat előmozdítása mellett {Die Glossen in der Handschrift MS 3 der Robbins Collection in Berkeley, 155-176). Ezek az eredmények jól illeszkednek a kánonjogi tudománytörténet legújabb eredményei közé (vö. 35. Deutscher Rechtshistorikertag, Bonn, 2004. szeptember 12-17.), amelyek már egyre árnyaltabban fogalmaznak a részleges egyházjog tudományos magyarázatainak kapcsán.

A negyedik rész szándéka, hogy megadja az egyetemes egyházjogi keretet a magyarországi egyházi intézmények működésének jogi sajátosságaihoz. Éppen ezért fontos és a középkori magyar egyházi állapotok megértéséhez komoly adalékokkal szolgál az 1. és 3. fejezet, amely a püspökök megválasztásáról, illetve a nagyobb és kisebb pátriárkák terminológiai megkülönböztetéséről tárgyal. Az előbbi {La designazioné dei vescovi nel Decreto di Graziano, 179-195) a Decretum Gratiani (1140 körül) alapján igyekszik bemutatni a püspökök kijelölésének kritériumait, tovább vive Jean Gaudemet kutatásait. Az utóbb pedig {Patriarchae maiores et minores: zur Frage des Ursprungs einer Unterscheidung in der