Kánonjog 8. (2006)
KÖNYVSZEMLE
KÁNONJOG 8 (2006) 149-155. KÖNYVSZEMLE MÜCKL, Stefan, Europäisierung îles Slaatskirclienrechts, Nomos, Baden-Baden 2005, pp. 631 Stefan Mückl a német állami egyházjog művelőinek azon új nemzedékhez tartozik, akik e jogterület művelésében hűségesen követik az elmúlt évtizedek során megszilárdult gyakorlatot és szemléletet, ugyanakkor új kérdésfeltevésekre is választ keresnek. Új könyvében, melynek egy korábbi változatát a Freiburg-i Egyetem habilitációs műként fogadta el, Stefan Mückl egy olyan jogterületet vizsgál, mely látszólag ellenáll az európai jogharmonizációnak. A Szerző először az állam-egyház viszony Európai Unióban megjelenő modelljeit tekinti át, Anglia példáján az államegyházi modellt, Franciaország példáján az elválasztásra épülő modellt, Németország és Spanyolország példáján pedig az állam és egyház együttműködésére építő modellt. A vizsgálat egyrészt a jogrendszer általános, alkotmányjogi tételeit vizsgálja, majd a vallási közösségek jogi státuszát, működési lehetőségeiket (közte a vonatkozó munkajogi szabályokat, a gazdasági és társadalmi jelenlét lehetőségeit), az állam és egyházak közötti együttműködést, végül pedig az államok részéről megvalósuló költségvetési támogatásokat veti össze. Az egyes rendszereket összekötő hasonlóság, hogy biztosítanak valamilyen világi jogi személyiséget a vallási közösségek számára, tiszteletben tartják az egyházi autonómiát, és vannak formái az intézményes együttműködésnek is - ha ennek módjában jelentős különbségek vannak is. Az állami támogatások szempontjából paradoxnak tűnhet, hogy az anglikán államegyház nem részesül állami támogatásokban, míg a francia állam sajátos csatornákon jelentős összegeket fordít egyházi célokra. A modellek között tehát nem olyan nagyok a különbségek, mint azt a felületes szemlélő gondolná, azonban a szerző annyiban vitatja konvergencia tézisét (mely szerint a különböző európai állami egyházjogi modellek konvergálnak), hogy a részletekben tagadhatatlan közelítés nem jár együtt az alapelvek különbözőségének felolvadásával. A nemzeti jogrendszereket általában jellemzi az a törekvés, hogy az egyházak számára kedvező körülményeket teremtsenek. Vannak olyan elvi alapok is, melyeket közös, európai elvnek tekinthetünk: ilyen az állam világi jellege és semlegessége, és a vallási közösségek közötti paritásra való törekvés, ami a rendszerek nyitottsága és a diszkrimináció elutasítása mellett is kerüli sematikus egyenjogúsításukat. Az összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy van európaiként megragadható standardja az nemzeti állami egyházjognak is. A könyv második része azt tekinti át, hogy a folyamatosan alakuló európai közösségi jog menyiben hat közre a tagállamok állami egyházjogának fejlődésében. A fejegetés egyfelől jogösszehasonlító jellegű, másfelől az „európaizálódás” folyamatát mutatja be. E folyamat egyrészt a közösségi jog térhódítását jelenti, másrészt pedig azt, hogy a jogi gondolkodás alakulásában egyre nagyobb teret nyer az
