Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Belső fórum és külső fórum a kánonjogban (Alapvető kérdések)
Belső fórum és külső fórum a kánonjogban II hatalommal rendelkeznek a belső fórum számára is, és gyakorolhatják azt csak belső fórumra nézve is (vő. 1079. k. 1-2. §§, 1081. k., 566. k. 2. §, 596. k. 2. §). Ugyanez a 130. kánon hozzáfűzi azonban, hogy léteznek esetek, amikor ugyanazt a hatalmat csak a belső fórumra nézve gyakorolják. Ebből a tényből fakad az a lehetőség, hogy különbség vagy ellentét merüljön fel egyes esetekben a két fórum között. Ezért létezhetnek vélelmek egy tény vagy egy jogi helyzet mellett, amely a valóságban nem létezik, de nem létezésének okait külsőleg nem lehet bizonyítani. A különbségnek ezt a lehetőségét általános formában elismeri a 124. kánon 2. §-a: „a külső elemei tekintetében megfelelően végzett jogcselekményről az a vélelem, hogy érvényes”. 2. A törvény kötelező ereje a két fórumon Nem csupán az isteni törvény, hanem az egyházi, emberi törvény is, amelyet kellően kihirdetett az illetékes egyházi hatóság, kötelez mind a külső, mind pedig a belső fórumon. Sőt az Egyházban a törvényekből fakadó kötelezettség egyúttal morális jellegű kötelezettség is13. A püspökök ugyanis, mint a II. Vatikáni Zsinat tanítja (LG 27a), „úgy kormányozzák a rájuk bízott részegyházakat, mint Krisztus helyettesei és megbízottai, tanáccsal, meggyőzéssel, példával, de tekintéllyel és szent hatalommal is, amellyel azonban csakis azért élnek, hogy nyájuknak épülésére szolgáljanak igazságban és szentségben (...); ennél a hatalomnál fogva a püspököknek szent joga és kötelessége az Úr előtt, hogy törvényeket adjanak alárendeltjeiknek”14. Ezért rendeli el a 212. kánon 1. §-a: „a hívők felelősségük tudatában kötelesek keresztény engedelmességgel követni, amit a szent pásztorok mint Krisztus képviselői a hit tanítómestereiként előadnak vagy az Egyház vezetőiként elrendelnek”. A törvény fogalma a kánonjogban magában foglalja a kihirdetést is (7. k.: „a törvény akkor keletkezik, amikor kihirdetik”). A kihirdetés pedig nyilvános cselekmény, mely által a törvényhozó kijelenti a saját kötelező akaratát a közösség felé. Bár a törvény léte nyilvános tény, kötelező ereje és a belőle fakadó kötelezettség nem esik mindig egybe a törvény létével. Elég itt utalnunk a vacatio legis, vagyis a törvény szünetelése általános lehetőségére (8. k. 1-2. §§). Vannak azonban olyan tények vagy körülmények, amelyek a személyt mentesítik a kötelezettség alól, például az értelem elégséges használatának hiánya (11. k.) vagy a törvény teljesítésének lehetetlensége a konkrét esetben. Ezt a szituációt már lustinianus Digestájának Reguláiban is szem előtt tartották (impossibilium nulla obligatio est)'5, de számoltak vele azokban a regulákban is, amelyeket a VIII. 13 Vö. pl. CENALMOR, D., Commentary can. 212, in MarZOA, A. — MIRAS, J. — RodrÍGUEZ-OCANA, R. (ed ), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, II/1, Montre- al-Chicago 2004. 66: „the obligation, not only moral, but also juridical, to obey the Hierarchy”. PREE, H., Die Ausübung der Leitungsvollmacht, in LiSTL, J. - SCHMITZ, H. (Hrsg.), Handbuch des Katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1999.2 157: „Öffentlich gesetzte Rechtsakte verpflichten nicht nur äußerlich, sondern grundsätzlich auch im Gewissen”. 14 Vö. még VI. PIUS, Const. Auctorem fidei, 1794. VIII. 28, nr. 4-5: DS 2604-2605. Dig. 50 17. 185. 15
