Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Antal: Az akatolikus házasságokat szabályozó jogrendek
Közlemények 107 lamint a tartományi és egyetemes Zsinatok szentesítettek. Mivel az Egyház egységének — miként föntebb említettük - a legkevésbé sem árt, sőt nagyon dicsőségére válik, és nem csekély mértékben segíti küldetésének teljesítésében az erkölcsök és szokások bizonyos különbsége, a szent Zsinat minden kétség eloszlatására kinyilvánítja, hogy Kelet Egyházainak - nem feledve az egész egyházra köztelező egységet —joguk van a saját egyházfegyelmük szerinti kormányzathoz, hiszen ez felel meg jobban híveik adottságainak, és ez szolgálja alkalmasabban a lelkek javát. E nem mindig betartott hagyományelv megtartása azon dolgok közé tartozik, melyek az egység helyreállításának alapvető, előzetes föltételei. (UR 16) Figyelembe véve a zsinat tanítását az egyházról és az ökumenizmusról, már nem tartható a fentebb említett négy érv, mely szerint a keleti nem-katolikus egyházaknak nincs joghatóságuk. Valóban a keleti nem-katolikus hitvallásban született keresztényeket a zsinat után már nem tartják kiközösítettéknek, mert ők személyesen nem vonhatók felelősségre a szakadásért. Ezenkívül, noha a keleti nem katolikus hitvallások nem rendelkeztek az ekklezialitás teljességével, mégis általuk is működik a Szentlélek és ők is a lelkek megmentésén munkálkodnak. (UR 3) Végül a hierarchikus egységnek különböző fokozatait lehet megkülönböztetni, így az ortodox egyházaknak valódi ekklezialitást lehet tulajdonítani. Az egyház tehát elismeri az ortodox egyházak valódi egyház-mivoltát. Ebből logikusan az következik, hogy egyház-m ivó ltjuk alapján el kell ismerni eme egyházak egyházjogát is. Az ortodox egyházak egyházjogának léte nem a római egyház engedélyén alapszik, hanem az ő ekklezialitásuk belső lényegén. Mindezt nem találjuk meg a protestáns egyházaknál. A protestáns egyházaknak nincsen püspökségük, mely a sacra potestas meglétének feltétele, amely a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom alapja. Ennek következtében a protestáns közösségek nem hozhatnak egyházi törvényeket a szó szoros értelmében. Az ortodox egyházak viszont rendelkeznek az apostoli folytonossággal, így képesek birtokolni az egyházi joghatóságot. II. János Pál pápa az Euntes in mundum univerzum kezdetű, 1988. január 25-én kelt apostoli levelében kinyilvánította, hogy az ortodox egyházaknak fegyelmi autonómiájuk van, önkormányzatuk, mely nem a római egyház kiváltságaiból származik, hanem magából a törvényből, mely alá ezek az egyházak az apostoli időktől fogva tartoznak.7 Ez a fegyelmi autonómia nem értelmezhető saját joghatóság birtoklása nélkül, ugyanis a pápa kijelentése azt jelenti, hogy az ortodox egyházakban a püspökök egyházi joghatósággal rendelkeznek, melyet az apostoloktól kaptak. így most már érthető, hogy az ortodox püspökök-noha nem teljes közösségben, de mégis - valamilyen közösségben vannak Krisztus egyházával. Ez a tény, hogy nincsenek teljes közösségben az egyházzal nem lebecsülendő problémát jelent, de az ő egyházhoz való kapcsolódásukat a pápa elégségesnek találhatja arra nézve, hogy saját joghatóságuk lehessen. 1965. december 7-én, VI. Pál pápa és I. Athenagorasz ökumenikus pátriárka kölcsönösen visszavonták a kiközösítéseket, melyek a keleti egyházszakadáshoz 7 IOANNES PAULUS II, Litt. Ap., Euntes in mundum universum, 25 lanuarii 1988, in AAS 80 (1988) 950, n.10.
