Kánonjog 8. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Antal: Az akatolikus házasságokat szabályozó jogrendek

KÁNONJOG 8 (2006) 105-114.

SZLÁVIK Antal

AZ AKATOLIKUS HÁZASSÁGOKAT SZABÁLYOZÓ

JOGRENDEK

Bevezetés; I. AII. Vatikáni zsinat előtti időszak; II. AII vatikáni zsinat és az ortodox EGYHÁZAK JOGHATÓSÁGA; III. A CIC I I. ÉS 1059. KÁNONJA.; IV. CCEO 780. KÁNONJA.: \.Egyházi közösségek, melyek rendelkeznek saját házasságjoggal, 2. Egyházi közösségek, melyeknek nincs saját há- zasságjoguk; V. A JOGHÉZAG KITÖLTÉSE A CIC-BEN; VI. MEGJEGYZÉSEK A CCEO 780-781. KÁNONJAI! IOZ ÉS A DIGNITAS CONNtHilt 2. ÉS 4. CIKKELYÉI IEZ; ÖSSZEGZÉS.

BEVEZETÉS

Az 1917-es Kódex egyházi törvényeit minden megkeresztelt emberre kiterjesztette, ugyanis a 12. kán.-ban kimondta, hogy a tisztán egyházi törvények nem kötelezik azokat, akik nincsenek megkeresztelve.1 Ebből következik, hogy mindazok, akik meg vannak keresztelve, a törvénykönyvnek alattvalói, tehát nem csak a katolikusok. Eme kódex nem csupán a katolikus hívek házasságát, hanem minden megkeresztelt ember házasságát kívánta szabályozni, hiszen a 1016. kán. szerint a megkereszteltek házasságát nemcsak az isteni jog szabályozza, hanem az egyházjog is, fenntartva az álam illetékességét is a házasság merőben polgári jogkövetkezményeit illetően.1 2 Eme jogállás értelmében az akatolikus jogrendek szerepéről az egyházban alig beszélhettünk.

Változás következett be a II. Vatikáni Zsinat ekkleziológiája és az ökumeniz- musról szóló tanítása által, valamint a zsinat szellemét visszatükröző 1983-as latin kódex (CIC) és az 1990-es keleti kódex (CCEO) törvényei folytán, melyek következtében az akatolikus jogrendek szerepe az egyházban felértékelődött.

Az alábbiakban szeretnénk bemutatni ezt a változást, vajon mennyiben módosította a II. Vatikáni Zsinat az imént idézett 1917-es egyházi törvényeket, és milyen szerepük van az akatolikusok házasságát szabályozó jogrendeknek a hatályos katolikus kánonjogban.

1. A II. VATIKÁNI ZSINAT ELŐTTI IDŐSZAK

Ali. Vatikáni Zsinat előtti időszakban az egyház tagadta, hogy a Rómától elszakadt egyházaknak valódi joghatósága lenne. Az indoklásban 4 okot találhatunk:

1) A nem katolikus keresztényeket globálisan kiközösítettékként tartották számon az eretnekség vagy a szakadás büntette miatt, figyelmen kívül hagyva az

1 CIC (1917) c. 12: Legibus mere ecclesiasticis non tenentur qui baptismum non receperunt (...).

2 CIC (1917) c. 1016: Baptizatorum matrimonium regitur iure non solum divino, sed etiam canonico, salva competentia civilis potestatis circa mere civiles eiusdem matrimonii effectus.