Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Lehetőségek és kényszerek - Néhány kérdés az egyházi ingatlanok sorsával kapcsolatban
102 ScHANDA Balázs közötti kapcsolat alapozta meg azt, hogy más károsultaktól eltérő szabályokat alkosson a törvényhozó. Ugyanakkor az egyházak nem igényelhettek adott vagy tervezett tevékenységükhöz ingatlant, hanem - a törvény logikája alapján - csak egykori ingatlanaikra nyújthattak be igénylést. A törvény nem kínál megoldást az olyan helyzetekre, ha például egy városban vagy városrészben korábban nem volt egyházi iskola, most azonban igény mutatkozik rá. Mivel az igénybejelentés lehetősége egyszeri jogvesztő lehetőség volt, az egyházaknak adott körülményeik között kellett működési feltételeiket hosszú távon befolyásoló döntéseket hozni: mely volt ingatlanaik visszavételét és funkcióval történő megtöltését vállalják fel. A funkcionalitás követelménye mögött azonban nincsen szankció, és a tulajdonjog sem korlátozott: az ingatlanok átadása nem csak per- és igénymentesen történik, de tehermentesen is. Azaz ha a tulajdonba lépett egyházi jogi személy a visszaigényléskor megjelölt céltól eltérő célra használja az ingatlant, vagy esetleg elidegeníti, akkor az ezzel kapcsolatos jogügyletek megtámadására a törvény nem ad jogalapot-jogon kívüli, „társadalmi” elvárásokkal, várakozásokkal a tulajdonosnak ilyen esetben nyilván számolnia kell. Formálisan azonban nem feltételhez kötött az ingatlan átadása —ami polgári jogi igényeket megnyithatna az állam oldalán. Fia egy egyház a hitéleti vagy kulturális célra átvett ingatlanok jelentős részét végül üzleti céllal hasznosítaná, ezzel aláásná a törvény eredeti szándékát és az eljárás legitimitását (hiszen az ingatlant az állam tulajdonképpen adott céllal „vásárolta vissza”). Mivel a funkcionalitás elvének következetes érvényesítése a törvény alkotmányossági megítélésében döntő szerepet játszott, az elv gyakorlati alkalmazása nem csupán erkölcsi, hanem alkotmányjogi kérdés is. Nem adható ugyanakkor egzakt válasz arra, hogy az igényléskor megjelölt funkció szerinti használat követelménye meddig áll fenn. Nyilván aggálytalan, ha egy egyházi jogi személy visszaszerzett tulajdonát az eredetileg megjelölttől eltérő, azonban a törvény által szintén preferált célra használja: például a hitéleti célt kulturális, az oktatásit szociális cél váltja fel. Ettől eltérő helyzet az, amikor az egyház az ingatlant hasznosítja, és a diákotthonból szállodát, vagy a rendházból bérirodaházat alakít ki. Az ilyen funkcióváltás megítélésekor azt kellene vizsgálni, hogy annak jövedelme milyen célokat szolgál. Elképzelhető, hogy az épület állagmegóvása, felújítása más forrásból nem megoldható, vagy a bevétel éppen az eredeti cél más helyen történő megvalósítását szolgálja. Ilyen esetekben a funkcióváltás jogilag aligha kifogásolható. Ehhez hasonló szempontok alapján kellene megítélni az ingatlan elidegenítését is. Az ilyen esetet elvileg megelőzhette volna az, ha az ingatlan természetbeli átvétele helyett kártalanítást kért volna a jogosult19 - a körülmények azonban akár néhány év leforgása alatt megváltozhatnak olyan, előre nem látható módon is, ami az ingatlan elidegenítését valóban indokolttá teszi. Ilyen esetben, ha az egyházi intézmény a visszakapott ingatlan helyett a törvényben preferált tevékenységet máshol folytatná, nem kifogásolható, ha a visszakapott ingatlant elidegeníti. 19 Az Etv. 2. § (4) b) pontja alapján erre lehetőség nyílik.
