Kánonjog 7. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Néhány megjegyzés a VI. parancs elleni bűnök kánonjogi vonatkozásairól

70 Közlemények Ha az ordinarius úgy ítéli meg, hogy az adott bűncselekmény szankcionálására eljárást kell kezdeményeznie, akkor mindenképpen ragaszkodnia kell, az érvény­telenség terhe mellett, az eljárásokkal kapcsolatos kánonokhoz. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a kánonjogban is ártatlannak kell vélelmezni a vádlot­tat addig, amíg a bűnössége be nem bizonyosodott. Akármilyen súlyos bűnt követett is el a klerikus, nem lehet őt a klerikusi álla­potból elbocsátani, csak ha az olyan bűncselekmény, amelynek a lehetséges szankciói között ez is szerepel. A jelen tanulmányban tárgyalt esetek mindegyiké­ben (1394-1395. kk.) ez elméletileg kiszabható, de csak bírói úton, és csak leg­alább három bíróból álló testület mondhatja ki. (1425. k. 1. §. 2. sz.) A büntetés alkalmazása esetén figyelembe kell venni az esetleges elévülést is. Az elévülési idő akkor kezdődik, amikor a bűncselekményt elkövették, ha egysze­ri bűncselekmény volt, ha szokásszerű, akkor az utolsó elkövetés napjától, ha álla­potszerű, akkor az állapot megszűnésének napjától számít az elévülés. Szokássze­rűnek akkor nevezünk egy bűncselekményt, ha törvény a cselekedet elkövetőjé­nek több, ismételt, ugyanolyan magatartását egyetlen bűncselekménynek tekinti. Ilyen lehet pl. a klerikusok tiltott üzleti tevékenysége (1392. k.). Állapotszerű a bűncselekmény, ha folyamatosan, hosszabb ideig tart, pl. az ágyasság esete. A fent említett dokumentum módosította a kiskorúak rovására elkövetett szexuális visszaélés idejét, azt 10 évben határozta meg, ami akkor kezdődik, amikor a sértett betölti a 18. életévét. Sok esetben, főleg az itt említettekben, felvetődhet a beszámíthatatlanság kér­dése. Vajon az ilyen visszaéléseknél mennyire befolyásolja az illető magatartását az esetleges beszámíthatatlanság, annak csökkenése vagy megszűnése? Az Apos­toli Szignatúra alapvetően elveti azt a véleményt, hogy ha pszichikai zavarok sú­lyosan megakadályozzák a vétkes klerikus beszámíthatóságát, és ez számára men­tő körülményt jelent.24 25 Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a beszámíthatóság nem kérdőjelezhető meg, de a cselekedet alapján bebizonyosodik az illető szolgá­latra való alkalmatlansága (pl. pedofilia, ephebofilia).26 Amennyiben a vizsgálat eredményeképpen az ordinárius arra a meglátásra jut, hogy komolyan feltételez­hető, hogy az elkövető pszichés okok miatt alkalmatlan a szolgálat végzésére, ak­kor az 1044. kánon 2. § 2-a alapján szakértő meghallgatása után eltilthatja az ille­tőt a rendek gyakorlásától. Pszichés okként megjelenhetnek olyan problémák is, amiket alkohol vagy kábítószerek rendszeres fogyasztása válthat ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy pap, aki ilyen szereket fogyaszt, automatikusan alkal­matlanná válik a szent szolgálatra.27 Lehetséges azonban, hogy az illető a bűncse­24 Arru, C., Natura e finelitá dei rimedi penali e déllé penitenze con particolare riguardo ai prowedimenti cautelauri urgenti nel caso di accuse odiose nei confronti di ministri sacri, (Excerptum theseos ad Doctorandum in lure Canonico, Pontifïcià Université Lateranense), Roma 2002. 45. 25 DaNEELS, F., Alcune osservazioni sui processo penale canonico e la sua efficacia, előadás, el­hangzott: „Questioni Attuali sui Diritto Penale”, PPKE-KJPI, VI. tanulmányi nap, Budapest, 2004. február 9. 26 De PAOLIS, V., Irregolarità e sanzioni penali, in Periodica 88 (1999) 705.

Next

/
Thumbnails
Contents