Kánonjog 7. (2005)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Patrisztikus szövegek a Collectio Canonum Anselmi Lucensis 'A' recenziójában

KÁNONJOG 7 (2005) 55-63.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

PATRISZTIKUS SZÖVEGEK A COLLECTIO CANONUM ANSELMI LUCENSIS ‘A’ RECENZIÓJÁBAN*

I. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK LUCCAI SZENT ANZELM GYŰJTEMÉNYÉNEK PATRISZTIKUS ANYAGÁRÓL: 1. Szent Ágoston kánonjai, 2. Más patrisztikus szerzőktől származó kánonok; II. A

Decretum Gratiani patrisztikus anyaga és a Collectio anselmi Lucensis között fenn

ÁLLÓ HASONLÓSÁGOK; III. KÖVETKEZTETÉSEK

Charles Munier Les sources patristiques du droit de l’Église du VilT au XIIT siècle1 címmel 1957-ben adta ki azt a művét, mellyel lefektette a kánonjogi gyűlytemények területén végezhető patrisztikus szövegkutatás alapjait. A legutóbbi időszakban nyomon követhetjük az ilyen jellegű munkák egyre széleskörűbb alkalmazását a kánonjogi forrástörténet területén. Ez leginkább a gregoriánus gyűjtemények2 és a Decretum Gratiani’ tartalmának vizsgálatára terjed ki. Sőt, Peter Landau már közzétette azt az alapvető elemzést, amely a Decretum Gratiani patrisztikus anyagát tekinti át.4

A különböző egyházatyáktól származó kánonoknak a kánongyűjteményeken belüli előfordulása számos új ismeretet szolgáltat az egyes gyűjtemények anyagának fejlődéséről és a kollekciók egymáshoz való viszonyáról. Alapvetően ezek azok a kánonok amelyek megadják a különböző joggyűjtemények sajátosságait. Burchard dekrétuma (BW)5 tartalmazza a legnagyobb számú patrisztikus kánont Chartres-i Szent Ivó gyűjteményeinek (1093-1095) megjelenése előtt (247 kánont). Chartres-i Ivó Decretuma (ID)6 és a Decretum Gratiani ( 1140) pedig több

A tanulmány az Insituto de Derecho Europeo Ctásico (IDEC) támogatásával készült. Külön köszönetét mondunk Prof. Carlos Larrainzarnak és Prof. José Miguel Viejo- Ximéneznek.

1 Mulhouse 1957; vö. MUNIER, C„ Gratiani patristica apocrypha vel incerta, in Fälschungen im Mittelalter. Internationaler Kongreß der Monumenta Germaniae Historica (München, 16-19. September 1986), Hannover 1988. 289-300.

2 VO. SZUROMI, SZ.A., Die patristische Wurzel der bischöflichen Kirchendisziplin in der «Collectio Anselmi Lucensis», in Rivista Internazionale di diritto comme 12 (2001) 249-263.

3 Vö. GAUDEMET, J., Les sources du Décret de Gratien, in Revue de Droit Canonique 48 (1998) 247-261.

4 LANDAU, P., Patristische Texte in den beiden Rezensionen des Decretum Gratianus, in Bulletin of Medieval Canon Law 23 (1999) 77-84.

5 Kiadása: MlGNE, I.P. (ed.), Patrologiae cursus completus. Series Latina, 1-221. Lutetiae Parisiorum 1844-1864. (PL) 140. 537-1090. A gyűjtemény keletkezéséről és összeállításáról vö. KÖLZER, Th., Burchard /., Bischof von Worms (1000-1025), in FRANSEN, G.—KÖLZER, TH. (Hrsg.), Burchard von Worms, Decretorum Libri XX, Aalen 1992. 7-23.

6 Kiadása: PL 161. 67-1022; vö. LANDAU, P., Das Dekret des Ivo von Chartres. Die handschriftliche Überlieferung im Vergleich zum Text in den Editionen des 16. und 17. Jahrhunderts, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 70 (1984) 1-44.