Kánonjog 7. (2005)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Patrisztikus szövegek a Collectio Canonum Anselmi Lucensis 'A' recenziójában

56

SzuROMi Szabolcs Anzelm

egyházatyáknak tulajdonítható szövegrészletet közöl a görög és latin patrisztikus irodalom aranykorából mint korábban bármilyen egyházjogi kollekció. A Decretum 755 patrisztikus kánont tartalmaz, & Decretum Gratiani1 Emil Friedberg által publikált kritikai kiadása (edF) pedig 1200 ilyen jellegű kánont idéz.8 Az egyes gyűjtemények összeállítói leginkább Szent Cyprián, Szent Jeromos, illetve különsképp Szent Ágoston műveit kedvelték.9

A ‘patrisztikus szöveg’ kifejezés jelentése azonban a középkori kánonjogi gyűjtemények kapcsán némi metodológiai problémát vet fel. Általában a ‘patrisztikus szerző’ olyan teológiai írót jelöl, aki az ókeresztény kor idején, Nagy Szent Gergely pápa uralkodásával bezárólag (590-604), vagy - egyes kutatók szerint - egészen a VIII. századig terjedő időszakban alkotott.10 A kánonjogi gyűjtemények viszont számos olyan kánont tartalmaznak, melyek pápai leveleket idéznek. A legtöbb pápai levél Nagy Szent Leótól (440-461) és Nagy Szent Gergely pápától került be a gyűjteményekbe, akik kiemelkedő patrisztikus szerzőként vannak számontartva. A pápáktól szánnazó irodalmi anyag különlegesen is a legutóbbi évszázad kánonjogtörténeti kutatásának homlokterében helyezkedett el," amely behatóan és széleskörben tanulmányozta a pápáknak tulajdonított forrásokat, különös tekintettel Nagy Szent Leó12 és Nagy Szent Gergely13 írásaira. Éppen ezért a pápák leveleinek, prédikációinak és más teológiai jellegű műveinek elemzésétől el tudunk tekinteni. Azoknak a teológiai írásoknak, vagy töredékeknek a vizsgálata nyomán viszont, melyek a pápáknak tulajdonított anyagon túl, minden bizonnyal jelentősen hozzájárultak a középkor ekkleziológiai koncepciójának kialakításához, jóval világosabb képet tudunk felvázolni az egyes gyűjtemények fejlődéséről és a kortárs egyházfegyelem sajátos hangsúlyairól.

7 Erdő P., Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés (Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/1), Budapest 1998. 165-178.

8 FRIEDBERG, Ae., Corpus iuris canonici, I. Lipsiae 1879.

9 MURIER, Les sources palristiques, 30-40; vö. REYNOLDS, R.E., Basil and the Medieval Latin Canonical Collections, in FedwiCK, P.J. (ed), Basil of Caesarea. Christian, Humanist, Ascetic (A Sixteen-Hundredth Anniversary Symposium), II. Toronto 1981. 513-532, különösen 513-514.

10 QUASTEN, J., The Beginnings of Patristic Literature. From the Apostles Creed to Irenaeus (Patrology I), Westminster, Maryland 1984. I.

11 FRANSEN, G., Sources et littérature du droit canonique classique, in LANDAU, P.-MUELLER, J. (ed.), Proceedings of the Ninth International Congress of Medieval Canon Law. Munich, /3-18 July 1992 (Monumenta iuris canonici C/10), Città del Vaticano 1997. 3-19.

12 I. Leó pápa műveinek kiadásai: Sources Chrétiennes (Hereafter SC) 22, 49, 74, 200. Fontes Christiani 34; vö. CONORY, J.P., The Idea of Reform in Leo the Great (Diss. Fordham Univ.), New York 1981. Arens, H., Die théologien Sprache Leos des Grosen, Freiburg 1982. Hudon, G., L'Eglise dans la pensée de saint Léon le Grand, in Église et théologie 14 (1983) 305-336.

13 I. Gergely pápa müveinek kiadásai: EWALD, P.-HartMANN, L.M. (ed.), Registrum epistolarium (MGH Epp. 1-2), Berlin 1891-1899; vö. DAGENS, C., Saint Grégoire le Grand. Culture et expérience chrétiennes, Paris 1977. DAMIZIA, G., Lineamenti di diritto canonico nel «Registrum epistolarium» di S. Gregorio Magno, Roma 1949. NORBERG, D., Qui a composé tes lettres de Grégoire le Grand?, in Studi Medievali 21 (1980) 1-17. NORBERG, D., Critical and exegetical notes on the letters of Gregory the Great (Vitterhets-, Historie- och Antikvitets- Akademiens handlingar. Filologisk-filosofiska serien 27), Stockholm 1982. GAUDEMET, J., L héritage de Gregorie le Grand chez les canonistes médiévaux, in Gregorio Magno e il suo tempo (Studia ephemeridis «Augustinianum» 34), Roma 1991. 199-221,