Kánonjog 7. (2005)

TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A pápai hivatal betöltésére vonatkozó szabályrend fejlődése és mai állása. II. Az 'Universi Dominici gregis' kezdetű apostoli rendelkezés

A PÁPAI HIVATAL BETÖLTÉSE A HATÁLYOS JOG SZERINT

53

talmat is elnyeri, illetve közvetlenül gyakorolhatja is azt. Ha ellenben a megválasztott nem volna püspök, azonnal püspökké szentelendő.52

A konklávé már említett rendtartása által előírt formaságok lebonyolítása után az elektorok az előírt módon hódolatukat és engedelmességüket nyilvánítják az újonnan választott pápának. Ezután hálát adnak Istennek, majd a protodiákonus bíboros bejelenti a várakozó népnek a választás tényét és az új pápa nevét, aki ezt követően azonnal Urbi et Orbi áldást ad a Vatikáni Bazilika erkélyéről. Ha azonban a választott nem volna még püspök, csak ünnepélyes püspökszentelése után kerül sor mind a tiszteletadásra mind nevének nyilvánosságra hozatalára.53

A konklávé a választás elfogadásával véget ér, kivéve ha az új pápa másként nem rendelkezik. Szükség szerint ettől kezdve a pápával kapcsolatba léphetnek a szentszéki hivatalnokok. Az új pápa pontifikátusának ünnepélyes szertartás keretében történő hivatalba lépése után (inaugurationis Pontificatus) az előírt rítus szerint megfelelő időn belül birtokba kell vennie a Lateráni Pátriárkái Főbazilikát.54

52 Az első évezredben a pápákat valóban a római klérus tagjai, méghozzá a VII század közepéig elsősorban is a diakónusok közül választották. Az első olyan pápa aki már megválasztásakor is püspök volt, s így ‘áthelyezés’ révén került a római székre, úgy tűnik, Marinus pápa volt (882-884). A helyi klérusból választott pápákat természetesen mindig is püspökké szentelték, sőt az antik tradíció a pápai hatalom elnyerését is e szenteléstől tette függővé; vö. Giraldo, R., Rapporto tra poteri papali e consacrazione episcopale (Presenza culturale 3), Vicenza 1979. A klasszikus kánonjogi doktrína viszont a plenitudo potestatis elnyerését közvetlenül a választás elfogadásából eredeztette, külön is hangsúlyozva, hogy az a püspökszentelés tényétől függetlenül is megilleti az új pápát (vö. CIC [1917] 219. kán). XII. Piusz ilyen értelmű tanításához lásd pl. CHIAPPETTA, L., II Codice di diritto canonico Commentario giuridico-pastorale, Napoli 1988, 175. (Érdekes kivételt képező történeti esetekhez, mikor tudniillik egyes pápák püspökké szentelésük előtt is gyakorolták primátusi hatalmukat, lásd pl. Communicationes [1976] 95 és [1977] 115-116.) A hatályos jog azonban, mint látjuk, újra hangsúlyozza a püspökszentelés fontosságát. E követelmény doktrínális hátterére a II. Vatikánum tanítása világított rá újból. A zsinati szövegek -az antik tradíció nyomán- a kormányzati hatalmat a szent renddel újra igen szoros összefüggésben ábrázolják. Ebből viszont az következik, hogy a püspökszentelés a pápai hatalom esetében sem tekinthető pusztán akkcidentális elemnek. A szentelés elnyeréséig nehezen volna a pápa akár Róma püspökének, akár a Püspöki Testület fejének tekinthető. E funkciók elnyerésének (melyek viszont a maguk részéről a pápai hivataltól elválaszthatatlanok) elemi feltétele a püspöki rend. (Nem világos, hogy a szent rend vétele nélkül/előtt a pápa hogyan is lehetne Róma igazi püspöke, illetve hogyan lehetne Püspökök Testületének feje, mely testületben a tagság létesítőoka éppen a püspökszentelés; vö. LG 22a) A kérdés bővebb fejtegetéséhez lásd pl. Manzanares, J., II Romano Pontefice e la collegialitá dei vescovi, in AA.VV., Collegialità e primato (11 Codice del Vaticano II), Bologna 1993. 21. köv. GHIRLANDA, Gf., Accettazione della legitima elezione e consacrazione episcopale del Romano Pontefice secondo la cost. ap. «Univeresi Dominici gregis» di Giovanni Paolo //, in Periodica de re canonica 86 (1997) 615-656. HORTAL SANCHES, J., De initio potestatis primatialis Romani Pontificis, investigatio historico-iuridica a tempore Sancti Gregorii Magni usque ad tempus Clementis V, Roma 1968. CELEGHIN, A., Origine e natura della potestà sacra. Posizioni postconciliari (Richerche di Scienze Teologiche 27), Brescia 1987.

53 UDG, n. 89. Amennyiben a választott Rómán kívül tartózkodna, az Ordo rituum conclavis ide vonatkozó rendelkezései követendőek. A megválasztott esetleges püspökké szentelésére a bíboros-dékán, annak hiányában az aldékán illetékes (UDG n. 90).

54 UDG, n. 92. Az antik korban szokásos gyakorlattal szemben a római püspököt nem saját székesegyházában szentelték. (Említettük, hogy az első évezredben a pápákat a római egyház diákonusai vagy papjai közül választották.) Szentelésükre a Szent Péter sírjához kötődő bazilikában került sor. Ebből adódott, hogy esetükben a szentelés és a kánoni birtokbavétel kezdettől különvált. A római egyházfő székesegyházának minősülő lateráni Szent János bazilikát a pápák így