Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A pápai hivatal betöltésére vonatkozó szabályrend fejlődése és mai állása. II. Az 'Universi Dominici gregis' kezdetű apostoli rendelkezés
52 Szabó Péter A dokumentum végül kifejezésre juttatja, hogy a pápaválasztás bizonyos értelemben az egész egyház cselekménye. Ezért a törvényhozó buzdítja az Egyházat, hogy a választás idején az imában különlegesen is legyen eggyé a szent pásztorokkal, különösen is a választó bíborosokkal, s Istentől az új pápát mint az O jóságának és gondviselésének ajándékát esdekelje. (A kitartó imádságban az egyháznak a Mária köré gyűlő első keresztény közösség példája szolgál mintául, melyről az Apostolok Cselekedetei 1,14 szól.) az egy szívvel egy lélekkel folytatott buzgó ima biztosítja azt, hogy az új pápa megválasztása ne Isten népétől elszigetelt, csak a választókra tartozó ügy legyen, hanem szakrális értelemben valóban az egész egyház cselekménye. Ezért a jog elrendeli, hogy a hívek választás alatt minden városban és más nagyobb vagy jeles helyen alázatos és buzgó imával kérjék az Urat (Mt 21,22 és Mk 11,24), hogy világosítsa meg a választók lelkét, tegye őket egyetértőkké, hogy elkötelezett, egyöntetű és gyümölcsöző választási eredményre jussanak, amint azt a lelkek üdvössége és Isten népének java megkívánja.50 7. A választás elfogadása, közzététele és az új pápa szolgálatának kezdete Eredményes választás esetén a precedencia szerinti utolsó elektor (a diákonusi osztály utolsó tagja) behívja a bíborosi testület titkárát és a pápai liturgikus szertartásmester, majd a bíboros-dékán (vagy annak hiányában a rangidős bíboros) az elektori testület nevében az érintettől kéri a választás elfogadását. Kedvező válasz esetén az új pápának ezután arról is nyilatkoznia kell, hogy milyen új nevet kíván felvenni.51 Ekkor a pápai liturgikus szertartásmester a választás elfogadásáról és a pápa nevéről jegyzőkönyvet állít ki. A választás elfogadásából adódóan, az a megválasztott személy, aki már püspökké van szentelve, közvetlenül a római egyház püspökévé, valódi pápává és a püspöki testület fejévé válik. Az említett cselekményből fakadóan automatikusan az egyetemes egyház feletti teljes és legfőbb hafelvetik annak -nyilvánvalóan pusztán csak elvi- kérdését, hogy vajon egy esetleges választás nem lenne-e érvényes abban az esetben is, ha egy akatolikus egyház püspökét választanák, feltéve hogy az hivatalának átvétele előtt katolikus hitvallást tesz. Nézetünk szerint erre azért nem lehet elvi lehetőség sem, mert a pápai hivatal betöltésénél ‘egyszerű választásról’ [electio simplex] van szó, amelynél a hivatal kánoni betöltése [provisio canonica], s így a legtöbb egyházi hatalom elnyerése is magának a választásnak az elfogadásából közvetlenül fakad. Mivel a választás elfogadása és a hivatal elnyerése között a mondottakból adódóan nincs a hivatal átadására [collatio tituli] szolgáló külön aktus, így a választás elfogadását követő hitvallásra -legalábbis a jelen rendszerben- technikai lehetőség sincs.) Egy akatolikus személy megválasztásának a lehetősége persze ténylegesen teljesen kizárt, ésszerűtlen lenne. Mint ismeretes, IX. Bonifác 1378-as megválasztása óta a pápa mindig a bíborosok közül került ki. Az Ordo rituum conclavis mindenesetre ma is rögzíti az arra az esetre vonatkozó teendőket, amikor az új pápa nem az elektori testület tagjai közül kerülne ki. 5,1 Vö. UDG, n. 84. Újdonságként a pápa különösen is kéri erre az imára a 80 évnél idősebb bíborosokat, akik -jóllehet választójoggal már nem rendelkeznek- méltóságukból fakadóan továbbra is különleges kapcsolatban állnak a Szentszékkel. Ebből adódó ajánlott, hogy a római patriarchális bazilikákban (de másutt is) vezessék Isten népének az új pápáért folytatott imáit; vö. UDG n. 85. 51 Az első pápa aki nevét ily módon megváltoztatta Ottaviano dei conti di Tuscolo (955-964) volt, aki a (XII.) János nevet vette fel. GROSSE, R., Giovanni XII, in Dicionario (nt. 32), I. 647.
