Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A kánoni forma a latin és a keleti kódexben
26 Kuminetz Géza A két kódex rendelkezése hasonló az ilyen interrituális házasságkötés esetében. Mindkét egyházi hatóság illetékes a házasságkötésnél való közreműködésre, feltéve ha legalább a házasulandók egyike a saját rítusához tartozik. Ebben az esetben a felek is szabadon választhatnak az illetékes fórumok között. Mivel a két törvény- hozás lényegesen eltér a forma, vagy pontosabban az előírt érvényességi feltételek elemeiben, ezért merülhet fel a probléma, hogy vajon ilyen esetben mindenképp követelmény-e a papi áldás, konkrétabban ez azt jelenti, hogy a latin plébánián kötendő házasságkötés esetében is érvényességi kívánalom-e ez? Tehát kizárt a latin diakónus, esetleg a világi megbízása? Végeredményben a kérdés ugyanez abban az esetben is, ha keleti hierarchia hiányában keleti híveket latin ordinárius joghatósága rendel a keleti kódex 916. k. 5§-a. Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, látnunk kell, mely elveket kell figyelembe vennünk. Mindenek előtt a rítushoz való jogot, aminek érvényt kell szerezni. így ha latin plébánián történik a házasságkötés, akkor meg kell tartani a keleti kódex előírását, tehát pap kell hogy kösse a házasságot. 2) ha nem lehet megtartani a rítusra vonatkozó előírásokat, úgy a házasságkötéshez, és jelen esetben a szentséghez való jog alapvetőbb a rítushoz való jognál. Tehát nem lehet kételkedni a megkötött házasság érvényességében. A szerzők azonban különbözőképp értelmezik a papi közreműködés szükségességét az ilyen interrituális házasságkötés esetében. Három fő értelmezési kísérlet létezik:141) Victor Pospishil úgy gondolja, hogy a Tocus regit actum’ elvét kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a kötés helyén érvényes törvényhozás a kötelező, így latin plébánia esetén a latin jog, keleti plébánia esetén a keleti jog. Eszerint érvényes a házasságkötés akkor is, ha diakónus, vagy netán világi előtt történik az, ha latin plébánián kötik azt. 2) Bruno Primetshofer (legalábbis ez volt korábbi álláspontja) szerint a közreműködő rítushoz tartozása a meghatározó. így ha a közreműködő latin, akkor a latin előírások, ha ellenben keleti, úgy a keleti előírások szerint kell a házasságot megkötni. 3) Carl Gerold Fürst nézete15 szerint pádig a szigorúbb előírás elvét kell alkalmazni, vagyis a keleti előírást. Tehát semmilyen körülmények között nem lehet érvényes a latin diakónus előtt kötött házasság. E magyarázatok illusztrálására Bernd Eicholt konkrét kázusokat is hozott: 1 ) Egy latin diakónus működik közre egy interrituális házasságkötésnél, akit törvényesen az illetékes latin plébános delegált. Ha a fenti ’locus regit actum’ és a rítushoz tartozás elveit alkalmazzuk, úgy a házasság érvényes, ha a szigorúbb előírás elvét, akkor érvénytelen. 2) Egy latin katolikusnak, aki egy latin személyi plébános alárendeltje (pl. tábori lelkész), egy keleti katolikus jegyese van, de olyan helyen van a lakóhelyük, ahol nincs se latin, se keleti hierarchia. A személyi plébános egy latin diakónust bíz meg az esketéssel. Az eredmény ebben az esetben is ugyanaz. 3) Miként az előbbi eset, de mindkét hierarchia jelen van a területen. A kérdés már14 ElCHOLT, B., Formvorschiften bei einer Ritusverschiedenen Eheschliessung, in De Processibus matrimonialibus 7 (2000) 179-180 15 FÜRST, C.G., Interdipendenza del diritto canonico latino ed orientale, in BharanikulaNGARA, K., (a cura di), II diritto canonico orientale neU’ordinamento ecclesiale (Studi giuridici XXXIV), Città del Vaticano 1995. 33.
