Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
86 Közlemények 3. Infallibilitas és fides-mores Az Egyház kezdeti periódusában megkülönböztetjük az 'infallibilitas in docendo '(a pásztorok tévedhetetlensége, a későbbi magiszteriális infallibilitás) és az 'infallibilitas in credendo' (a hivek tévedhetetlensége) két formáját. A Tridentinum meghatározása alapján azon igazságokról van szó, melyeket nem lehet másként érteni, mint ahogy a katolikus Egyház a világon mindig és mindenütt tartotta.11 Láthatjuk tehát, hogy bár elkülönül a hívek infallibilitása a püspökökétől, a kettő mégis kölcsönösen feltételezi egymást. Ezért is beszélhetünk a 17. századtól kezdve úgynevezett ’aktív’ és ’passzív’ infallibilitásról. Nyilvánvaló, hogy az ilyen megkülönböztetések a kettős infallibilitást illetően az aktív infallibilitás privilégiumát eredményezték.12 Amikor a hit-erkölcs kettős fogalom jelentését keressük, két alapvető felfogást szükséges tisztáznunk. A trienti időszakban a tétel, hogy az Egyház nem tévedhet (és nem sodorhatja veszélybe hívei üdvösségét) egyaránt vonatkozott valamely doktrína tanítására, illetve egy disciplináris intézkedésre. Ezzel szemben az I. Vatikáni Zsinattól kezdve elkülönül a hit és erkölcs igazságainak szorosan vett értelme az általános fegyelemtől. A disciplina a munus regendi, a fides-mores pedig a munus docendi hatáskörébe kerül.13 4. A rendes egyetemes magisztérium általános fejlődése a történelemben A rendes magisztérium fogalma először a Tuas libenter kezdetű pápai dokumentumban jelenik meg.14 Eszerint az isteni hitet nem helyes az ünnepélyesen meghatározott tételekre limitálni, hanem ki kell terjeszteni az Egyház rendes egyetemes magisztériuma által isteni kinyilatkoztatásként átadott tanításra is. Az I. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúciója megismételte IX. Pius deklarációját, mely mind a CIC (1917) 1323,15 mind a CIC (1983) 750. kánonjának is alapjául szolgált.16 1950. november 1-én XII. Pius pápa apostoli konstitúcióban mutatott rá az Egyház rendes egyetemes magisztériumának egyetemes konszenzusára mint tiszta alapra a Miasszonyunk mennybevételének definiálásakor.17 1973-ban a Hittani 11 DS 1635 12 CHIRON, Le magistère, 490. 13 Vö. CHIRON, Le magistère, 496-498. 14 DS 2879; PIUS IX., Litt. Ap„ Tuas libenter, 9. XII. 1863, in Pii IX. pontificis maximi acta, III. Romae 636-645. 15 CIC (1917) 1323. kán. 1. § Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten leírt, vagy áthagyományozott szava tartalmaz cs az egyháztól akár ünnepélyes ítélettel, akár a rendes egyetemes tanítóhivatal által mint isteni kinyilatkoztatás hinni valónak előterjesztetik, (fordítás, kiemelés általunk). 16 Dei Filius III. (...) Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, ami Isten írott, vagy áthagyományozott szavában bennfoglaltatik és az egyháztól vagy ünnepélyes ítélettel, vagy a rendes egyetemes magisztérium által mint isteni kinyilatkoztatás hívés végett előterjesztetett. (...) [fordítás, kiemelés általunk], vö. Cone. Vaticanum I, Const, dogm. Dei Filius, 24. apr. 1870, in Conciliorum Oecumenicorum Decreta, Bologna, 1991. 804-809, 807. 17 (...) Az Egyház rendes egyetemes magisztériumának egyetemes konszenzusából biztos és erős bizonyíték rajzolódik elénk, mely által a Boldogságos Szűz Mária mennybe való testi felvétele
