Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
KÖZLEMÉNYEK. 87 Kongregáció a Mysterium Ecclesiae deklarációban az egyházi tanítóhivatal infallibilitásáról nyilatkozott. Ebben a II. Vatikánum szövegét idézte a rendes egyetemes magisztérium kapcsán.18 Eszerint a tanítóhivatal tévedhetetlensége nem csak a hitletéteményre terjed ki, hanem mindarra, ami szükségszerűen ahhoz tartozik. A kiterjedés ezen fogalma azonban nincs bővebben kifejtve, majd csak a későbbi dokumentumokban kerül felszinre egy olyan distinkció, mely lényeges alapja lesz az infallibilis igazságok közti különbségnek. Az 1989-es Professio és annak záróformulája elégségesen tett különbséget a teológiai hit, egyházi hit, valamint a vallásos meghajlás között. Az első a kinyilatkoztatás elsődleges, a második az úgynevezett másodlagos tárgyára vonatkozik, míg a legutóbbi a nem infallibils magisztériumot illeti.19 A dokumentum első bekezdése előírja az erős hit (firma fide) kötelezettségét a hívek számára azon igazságokat illetően, melyek Isten írott, vagy áthagyományozott szavában bennfoglaltatnak és az Egyháztól ünnepélyes ítélettel, vagy a rendes egyetemes magisztérium által mint isteni kinyilatkoztatás hívés végett előterjesztetnek. Gondoljunk csak vissza a Lumen Gentium 25. pontjára, valamint a 750. kánon által használt fidei assensus, illetve fides divina et catholica kifejezésekre, ugyanis lényegében ezt foglalja magában a firma fide. A harmadik bekezdés az akarat és értelem vallásos meghajlását (religioso voluntatis et intellectus obsequio) megkövetelő igazságokra vonatkozik, ez lényegében a 752. kánon tanítása, azaz a hiteles magisztérium. Ami újdonságként jelentkezik az eddigi egyházi megnyilatkozásokhoz képest, az a második bekezdésben megfogalmazott magatartásmód. Eszerint erősen el kell fogadni és megtartani (firmiter etiam amplector ac retineo) egészen és egyenként mindazon hit és erkölcs dolgára vonatkozó dolgokat, melyek véglegesnek vannak előterjesztve. Nyilvánvaló, hogy különbség kell legyen az első és második bekezdés igazságai között, ha kétféle — noha szinte azonosnak tűnő - hozzájárulás illeti azokat. A első bekezdés igazságai isteni kinyilatkoztatások és mint ilyenek vannak előterjesztve ünnepélyes ítélettel, vagy a rendes egyetemes magisztérium által. Ezek az Egyház igaz hitének lényeges részei és nyilvánvalóan fidei assensus-1 követelnek. Itt tehát a hit klasszikus dogmáiról van szó. A második bekezdés véglegesnek előterjesztett igazságokról beszél. Ez tulajdonképpen fordítottja a 749. kánon 2. §-nak, ami olyan tévedhetetlen igazságokról szól, melyeket egy ökumenikus zsinat véglegesen elfogadandónak deklarál, vagy igazolt (...) Isten által kinyilatkoztatott igazságnak és így az Egyház minden gyermekének erősen cs hűségesen hinnie kell. (...) [fordítás, kiemelés általunk], vő. PIUS XII, Const, ap. Munificentissimus Deus, 1. nov. 1950, in AAS 42 (1950) 753-771, 757. 18 SCDF, Declaratio Mysterium Ecclesiae, 24. VI. 1973, in AAS 65 (1973) 396-408. 19 SCDF I fedeli chiamati; Professio fidei et Iusiurandum fidelitatis in suscipiendo officio nomine Ecclesiae exercendo, 1. VII. 1988, in AAS 81 (1989) 104-106. Firma fidfe quoque credo ea omnia quae in verbo Dei scripto vel tradito continentur et ab Ecclesia sive sollemni iudicio sive ordinario et universali Magisterio tamquam divinitus revelata credenda proponuntur. - Firmiter etiam amplector ac retineo omnia ct singula quae circa doctrinam de fide vel moribus ab eadem definitive proponuntur. - Insuper religioso voluntatis et intellectus obsequio doctrinis adhaereo quas sive Romanus Pontifex sive Collegium episcoporum enuntiant cum Magisterium authenticum exercent etsi non definitivo actu easdem proclamare intendant.
