Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)

Kánonjog 6 (2004) 7-25.

TANULMÁNYOK

ERDŐ Péter

A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III-VII. SZÁZAD)*

I. TERMINOLÓGIAI KÖRNYEZET: 1. A római jog szóhasználata', 2. A keresztény latinitas', II. A „LEX” SZÓ HASZNÁLATA A KÁNONJOG FORRÁSAIBAN: 1. A pseudo-apostoligyűjtemények', 2. A zsinatok', 3. A dekretálisok; 4. A többi műfajok', III. KÖVETKEZTETÉS: A „LEX” SZÓ HASZNÁLATÁNAK SAJÁTOSSÁGAI AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN.

Az 1983-as Codex Iuris Canonici kihirdetésével új kérdések merültek fel a „lex” szó szaknyelvi jelentésével kapcsolatban a kánonjog területén. Ezek világosabb áttekintése érdekében hasznosnak látszik megvizsgálni a „lex” szó használatának fejlődését a III-VII. századi latin kánonjogi szövegekben. A feladatot némileg nehezíti az a körülmény, hogy nem minden forrásszöveg jelent meg olyan kiadásban, mely részletes szómutatót is tartalmazna. A jelen tanulmányban főként, de nem kizárólag arra a kérdésre keressük a választ, hogy használták-e ezt a szót az Egyház saját jogszabályainak megnevezésére, s ha igen, milyen módon.

I. A Terminológiai környezet

1. A római jog szóhasználata

A rómaiaknál a „lex” szó többféle jelentésben volt használatos. Ez a többértelműség még a jogi szövegekben is megfigyelhető, hiszen a kiváló klasszikus római jogtudósok nem voltak mindig egyben nagy filozófusok is. Amikor a törvény fogalmát igyekeztek meghatározni, a definíciókat az alkalomnak megfelelően a jog forrásairól szóló paragrafusból vették át, mely az elemi filozófiai, illetve retorikai bevezetések egyik része volt. így néha azok a nem ritkán sztoikus jellegű magyarázatok, melyeket a görögök a „nomosz” szóról adtak, a „lex” meghatározásaként jelentek meg, noha e két kifejezés, vagyis a „lex” és a „nomosz” etimológiai eredete, használata és jelentésskálája tekintetében nem volt teljesen egyenértékű egymással. 1

A tanulmány az MTA támogatásával, a Magyar Tudományos Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Liturgiatudományi Kutatócsoportjának együttműködésében készült.

1 SCHULZ, F., Storia della giurisprudenza romáim, Firenze 1968. 241-242.