Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
8 Erdő Péter A görög filozófiai örökség ilyen átvételének nyomait megtaláljuk a törvénynek azokban a definícióiban, melyek főként annak tartalmát, nem pedig szerzőjét, kibocsátási módját vagy formáját tartják szem előtt2, így pl. Cicero kijelentésében, amely szerint „est... lex nihil aliud nisi recta et (iam) a numine deorum tracta ratio, imperans honesta, prohibens contraria ”3. A sajátosan római szellemiséget kifejező törvény-meghatározások leginkább a római jogszabályok bizonyos típusainak külső megjelenési formájából indultak ki. De mivel ezek a típusok is történelmileg folyamatosan fejlődtek, a törvény formális meghatározásai is eltérőek voltak4. A „lex rogata” típusát tartotta szem előtt az a meghatározás, amely szerint: „Lex est, quod populus Romanus senatore magistratu interrogante, velut consule, constituebat”5. A principatus korának új jogszabály-formáját vette viszont tekintetbe Ulpianus kijelentése: „Quod principi placuit, legis habet vigorem”6 7. A köztársaság korából eredő normatípusok felbomlása után azt is el lehetett mondani, hogy: ”Quodcumque... imperator per epistulam et subscriptionem statuit, vel cognoscens decrevit, vel de plano interlocutus est, legem esse constat”1. A „lex” szó azonban a köznyelvben, sőt még az általános jogi szóhasználatban is megőrizte még a későbbiekben is a nem szorosan vett jogi jelentéseit. így például, néha általában kötelező szabályt jelentett8; gyakrabban pedig szabályt, feltételt vagy meghagyást, ami magánszemélyeknek vagy egy hatóságnak az akaratából származott9, ez volt az ún. lex dicta. 2 Vö. KRAW1ETZ, W., Gesetz. I, in RITTER, J. (Hrsg.), Historisches Wörterbuch der Philosophie, III. Basel - Stuttgart 1974. col. 482. 3 Phil, 11, 28 = CICÉRON, Discours, fordította P. WUIIXEUMIER, XX. Paris 1960. 180. A ,,lcx” filozófiai definícióját CICERÓNÁL lásd CICÉRON, Traité des Lois, a szöveget értelmezte és fordította D. DE PLINVAL, Paris 1959, Chrysippos görögül idézi in Dig 1, 3, 2 = MOMMSEN, T. - KRUEGER, P. (cd.), Corpus Iuris Civilis. I. Digesta, Berolini 1922.14 33. Vö. Thesaurus linguae latinaeyiVl. Lipsiae 1970-1979. coi. 1238. 4 Vö. KRAWIETZ, Gesetz (2. j) coi. 482. A törvény egyéb jelentéséről a római jogban vö. BERGER, A., Encyclopedic Dictionary of Roman Law, Philadelphia 1953. 544-561. 5 Inst. 1, 2, 4 = KRUEGER, P. (ed.), Corpus Iuris Civilis. I. Institutiones, Berolini 1922.14 1. Vö. pl. GaIUS, Inst. 1, 3= SAVIÉRA, J. - FURLANI, J. (cd.), Fontes Iuris Romani Anteiustiniani, II. Florentinae 1940.2 9: Lex est quod populus iubet atque constituit. Ezt az értelmezését a törvénynek lásd: HEUMANN, H. - SECKEL, E., Handlexikon zu den Quellen des römischen Rechts, Graz 1958.10 * * * 311. nr. 1. a. GUTIERREZ ALVIZ Y ARMARIO, A., Diccionario de derecho romano, Madrid 1976.2 366. Thesaurus (3. j.) VII/2. col. 1239-1240. nr. I. A. 1: (...) leges publicae praesertim rogatae. 6 Inst. 1, 2, 6 = kiad. (5. j.) 1; Dig. 1, 4, 1 pr. = kiad. (3. j.) 35. A szöveg eredeti jelentését lásd KUSSMAUL, P., Pragmaticum und Lex. Formen spätrömischer Gesetzgebung 408-457 (Hypomnemata 67), Göttingen 1981. 97. 7 Inst. 1, 2, 6 = kiad. (5. j.) 1; Dig. 1, 4, 1, 1 = kiad. (3. j.) 35. 8 PI. Dig. 1, 5, 24 = kiad. (3. j.) 36; vö. HEUMANN - SECKEL (5. j.) 312. nr. 1. c. GUTIERREZ ALVIZ (5. j.) 366. 9 PI. Dig. 1, 5, 22; 16, 3, 24; 40, 2, 16, 1; 40, 8, 8 = kiad. (3. j.) 36. 246. 660. 681; vö. HEUMANN - SECKEL (5. j.) 312, nr. 3; Thesaurus (3. j.) VII/2. col. 1243-1244. nr. I. A. 2. a: „lex donationis", b: ,,ea lege, ut"; WEISS, E., Lex, in Paulys Real-Encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft, Neue Bearbeitung WiSSOWA, G. - KROLL, W., XII. Stuttgart 1925. col. 2317-2318. nr. IV. BlONDI, B., Lex et ius, in Revue Internationale des Droits de l'Antiquité 12 (1965) 177-178.
