Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
14 Erdő Péter resztény közösségben hatályban vannak-e a zsidók morális és jogi törvényei, ebben a műben alapos tanulmányozásra kerül. Ez pedig valamiképpen azt mutatja, hogy a „lex” szó és az egyházi jog, az egyházi fegyelem világa között valamilyen kapcsolat már létezett. Ami az ugyanilyen műfajú más müveket illeti, vagyis a többi pseudo-apostoli gyűjteményt, azokról vagy nem létezik ókorban készített latin fordítás vagy igen töredékesen ismerünk csak ilyet, illetőleg némelyik mű esetében teljesen hiányzik belőlük a „lex” szó használata. 2. A zsinatok a. A 314-es Arles-i Zsinaton a „lex” már kánonjogi normát jelent a maga teljes általánosságában. Az afrikai Egyház szokásjogi szabályát, amely szerint azokat, akik az eretnekségből az igaz hitre visszatérnek, újra kell keresztelni, a Zsinat „lex”-nek hívja: ,f)e Afris, quod propria lege sua utuntur, ut rebaptizenfM. Ugyanez a Zsinat a Szilveszter pápához írt levélben ezt a szót valószínűleg - amennyire a sérült szövegből kitűnik - más keresztény értelemben is használta, nevezetesen az egész keresztény vallásra vonatkoztatta: „te gloriosissime papa, cum merita reverentia salutamus, ubi gravem acperni- tiosam legis nostrae atque traditionis f... f effrenatae mentis homines pertulimus”48 49. b. A 325-ös Niceai Egyetemes Zsinat kánonjainak ősi latin fordításai a szavak bizonyos jelentésben való elterjedésének és a terminológiának kitűnő tanúbizonyságai. ANiceai Zsinat 13. kánonjában, ahol arról van szó, hogy a haldokló vezeklőknek nem szabad megtagadni a communiót, azt a szabályt, amelyik ezt a communiót megengedi, a görög szövegpalaios kai kanonikos nomos-nak. nevezi. A kanonikos nomos kifejezés pedig szokásjogi jogszabályt jelentett50, mégpedig olyat, amely az Egyház saját jogához tartozott. Ám a fordítóknak nem kis nehézséget okozott, hogy ezt a gondolatot latinul kifejezzék. A görög kifejezés, Dionysius Exiguus gyűjteményének mind az első51, mind pedig a második redakciójában, 48 Conc. Arelat. (a. 314) c. 9(8) = CCL 148. 10 versus 26; vö. Conc. Arelat. (a. 314), Ep. Ad Silvestrum nr. 9 = CCL 148. 6 versus 58: De africa quod propria lege sua utantur ut rebaptizent. 49 Conc. Arelat. (a. 314), Ep. Ad Silvestrum, pr. = CCL 148. 4 versus 11. Az idézet szövegről lásd: MUNIER, C. - GAUDEMENT, J. (ed.), Conciles gaulois du IVe .siècle (Sources Chrétiennes 241), Paris 1977. 41: (...) une grave et dangereuse attaque de notre loi et de notre tradition. Hogy a „lex” itt jogszabályt jelent-e vagy az egész vallást, az attól függ, hogy a szöveg kiadói a hiányzó szavakat hogyan pótolják. Az Arles-i Zsinat (vö. C.J. HEFELE - H. LECLERCQ, Histoire des conciles, I/l Paris 1907, 265-279) történelmi körülményei és a szövegösszefüggés nem látszanak kizárni, hogy a „lex” itt is az egész keresztény vallást jelenti; a „legis nostrae atque traditionis” kifejezése után mindjárt „ traditio ac regula iteritatis" következik. 50 Vö. ORTIZ DE URBINA, L, Nicée et Constantinople (Histoire des Conciles Oecuméniques 1), Paris 1963. 109: „l'antique usage". JOANNOU, P.P., Discipline générale antique (Pontificia Commissione per la redazione del Codice di diritto canonico orientale, Fonti, IX/4), IV. Grottaferrata 1964. coi. 232: „lex consuetudinaria". 51 STREWE, A. (ed.), Die Canonessammlung des Dionysius Exiguus in der ersten Redaktion (Arbeiten zur Kirchengeschichte 16) Leipzig 1931. 28-29.
