Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)

A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III—VII. SZÁZAD)

15

amely utóbbinak nagyobb volt a befolyása, latinul lex antiqua regularisque formában jelenik meg52. Ez a fordítás azonban az ilyen normák egyházi jellegét kevésbé fejezi ki, mint a görög szó, mely kanonikos jelzőjével az egyházi szabályokra világosabban utal, mégis a latin fordítás eléggé hűségesnek tűnik.

Kevésbé pontosnak látszik Caecilianus fordítása (419), amelyben lex synodalis et antiqua53 olvasható. Bár a sy nodalis\c\zo ennek a törvénynek az Egyház sajátos törvényhozói tevékenységével való kapcsolatát jól kifejezi, többet mond, mint a görög kifejezés, amely a szokásjogi normát is jelenthette, nem csupán szükségképpen azt a normát, amely valamilyen szinóduson született.

Atticus fordítása54 (419), a Codex Ingilrami fordítása55 56 (451 előtt) és az ezektől függő Versio Prisca56 (V-VI. sz.) grécizmust használ, mikor ezt a görög kifejezést uetus et canonica lex szavakkal fordítja latinra. Hasonlóképpen, abban a fordításban is, amelyet Gallicánzk neveznek57 58 (V. sz.?), uetus canonica lex olvasható. A Gallo-Hispana58 néven ismert fordítás (V. sz.), mely a Versio Gallicától és Rufmus parafrázisától függ59, elhagyja a canonica jelzőt és csupán régi törvényről beszél. Más és elég szabad fordítás található az ún. Versio Isidoriana vagy Hispana változatban (419 és 451 között)60, nevezetesen: antiquae legis regula. Ez a fordítás nagy jelentőségű és igen elterjedt, hiszen a görög szövegek a Collectio Quesnellianában6' és a Collectio Hispanában is ebben a latin fordításban szerepelnek62.

c. A 380-as Zaragozai Zsinat 6. kánonjában a „lex” szó az Egyházban hatályos jogszabályt látszik jelölni63 64:

„Si quis de clericis propter luxum uanitatemque praesumptam de officio suo sponte discesserit ac se uelut obseruatorem legis in monacho uideri uoluerit esse quam clericum, ita de ecclesia repellendum, ut nisi rogando atque obsecrando plurimis temporibus satisfecerit, non recipiatur'’54.

52 Conciliorum Oecumenicorum Decreta, Bologna 1973.3 12. PL LXVII. 150. Vö. pl. ERDŐ, P., Die Quellen des Kirchenrechts. Eine geschichtliche Einführung (Adnotationes in ius canonicum 23), Frankfurt am Main 2002. 48.

53 TURNER, C.H., Ecclesiae Occidentalis Monumenta Iuris Antiquissima. Canonum et conciliorum graecorum interpretationes latinae, 1/1-2. Oxonii 1899. 130, vö. uo. 103.

54 Uo. 130.

55 Uo. 131. VÖ. STICKLER, A.M., Historia luris Canonici Latini. I. Historia Fontium (Studia et textus historiae iuris canonici 6), Roma 1950 (uny. 1985), 45.

56 TURNER, Monumenta (53. j.) 131.

57 Uo. 218. Vö. uo. 153. STICKLER, Historia (55. j.) 41.

58 TURNER, Monumenta (53. j.) 218.

59 VÖ. STICKLER, Historia (55. j.) 41.

60 TURNER, Monumenta (53. j.) 219. Vö. STICKLER, Historia (55. j.) 45.

61 PL LVI. 396.

62 MARTINEZ DIEZ, g. — RODRIGUEZ, F. (cd.), La Colección Canonica Hispana, III. Madrid 1982. 73.

63 Vö. OrLANDIS, J. — RAMOS LISSÓN, O., Die Synoden auf der iberischen Halbinsel bis zum Einbruch des Islams (711) [Konziliengeschichte, Hrsg. W. BRANDMÜLLER, Reihe A], Paderborn — München - Wien — Zürich 1981. 39: „um als Mönch strenger zu leben”.

64 A Collectio Hispanaban: La Colección (62. j.) IV. Madrid 1984. 295. Vö. VIVES, J. - MARIN, T. - MARTINEZ, G. (cd.), Concilios visigóticos e hispano-romanos (Espafia cristiana, Textos 1), Barcelona — Madrid 1963. 17 ahoi: „observatiorem legis” („más observante de la ley”).