Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
92 Közlemények tül őrizni és hűségesen magyarázni lehessen a hitletéteményt. Ez tulajdonképpen a Professio második bekezdésében tanítóttaknak jogszabály formájába öntött megismétlése. Úgy mondhatnánk, míg az első bekezdés igazságai -azaz a szoros értelemben vett kinyilatkoztatott igazságok- isteni és katolikus hitet követelnek, a második bekezdés igazságait -azaz a kinyilatkoztatás úgynevezett másodlagos igazságait- szilárdan el kell fogadni és tartani. Más szóval ezek a tanítások ’propositiones definitive tenendas’, azaz véglegesen tartandó doktrínaként lettek előterjesztve.32 A kinyilatkoztatott és az egyéb definitiv megnyilatkozás elutasítása esetére kilátásba helyezett büntető szankció a megnyilatkozások doktrínális értéke differenciáltságának megfelelően különböző. Az isteni és katolikus hittel tartandó tanítást elutasító hívek az eretnekség büntetőjogi tényállásába esnek, ami önmagától beálló kiközösítést von maga után. Ezzel szemben a pusztán definitive tartandó igazságok elutasítója, minthogy e magatartás is ellenkezik a Katolikus Egyház tanításával, megfelelő büntetéssel büntetendő.33 III. Szerzői vélemények Fentebb vizsgáltuk a tanítóhivatalra vonatkozó általános tudnivalókat, valamint a rendes egyetemes magisztérium doktrínájának fejlődésével kapcsolatos kérdéseket. Most szerzői vélemények alapján megpróbáljuk megjelölni azon problémákat, melyek továbbra is nyitottan maradtak. 1) A bevezetésben megjelölt első kérdésünk arra vonatkozott, mely feltételek meglétekor beszélhetünk a rendes egyetemes magisztérium infallibilitásáról. Erre — miként korábban láttuk - a 749. kánon 2. §-a adja meg a választ, vagyis midőn a világon szétszórt püspökök a pápával egységben hit vagy erkölcs dolgában egy véleményben mint véglegesen tartandóban megegyeznek. 2) Második kérdésünk az előzőből fakadt. A feltételek nyilvánvalósága miből ismerhető fel? (1) E kérdés megválaszolásához lássuk előbb a Hitvallás első és második bekezdésének igazságai közti differencia megfogalmazását teológiai szinten. E különbségtétel az infallibilitás tárgyának klasszikus distinkciójában van, az elsődleges és másodlagos tárgyat illetően. Vagyis a doktrínák a hitletéte- ménytől elválaszthatatlanok még akkor is, ha nem szoros értelemben vett isteni kinyilatkoztatások (ezek a kinyilatkoztatás másodlagos tárgyai); kérdéses marad az is, miként állapítható meg teljes bizonyossággal, pontosabban mik a kritériumai annak, hogy egy doktrína isteni kinyilatkoztatásnak minősül? (2) Reflexió tárgya továbbá annak meghatározása, honnan tudható biztosan az, hogy a világon szétszórt püspökök egy tételt illetően megegyeztek abban, mint véglegesen tartandó32 Can. 750 § 2. Firmiter etiam amplectenda ac retinenda sunt omnia et singula quae circa doctrinam de fide vel moribus ab Ecclesiae magisterio definitive proponuntur, scilicet quae ad idem fidei depositum sancte custodiendum et fideliter exponendum requiruntur; idcoque doctrinae Ecclesiae catholicae adversatur qui easdem propositiones definitive tenendas recusat. 33 Can. 1371. lusta poena puniatur: - 1° qui, praeter casum de quo in can. 1364 § 1, doctrinam a Romano Pontifice vel a C oncilio Occumenico damnatam docet vel doctrinam, de qua in can. 750 § 2 vel in can. 752, pertinaciter respuit, et ab Apostolica Sede vel ab Ordinario admonitus non retractat; (...).
