Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
Közlemények 91 végérvényes, vagy nem végérvényes módon definiálhat egy tanítást, amit Istentől kinyilatkoztatottként kell hinni (első paragrafus), vagy pedig végérvényesnek kell tartani (második paragrafus). Végérvényes módon történő definiáló aktus a pápa ex cathedra nyilatkozata és egy ökumenikus zsinat ünnepélyes definíciója. Nem végérvényes módon a világon szétszórt és Péter utódával egységben álló püspökök rendes egyetemes tanítóhivatala visz végbe definiáló cselekményt, mely magában foglalja a tévedhetetlenség karizmáját. Egy ilyen tanítást a pápa megerősíthet ünnepélyes definíció nélkül is úgy, hogy nyomatékosan kijelenti, az illető tétel a rendes egyetemes magisztérium tanításához (1) mint Isten által kinyilatkoztatott (első bekezdés), (2) vagy mint a katolikus tanítás igazsága (második bekezdés) tartozik.29 A nem végérvényes aktus nem reverzibilitást jelent, hanem csak azt jelzi, hogy egy doktrína nem rendelkezik ünnepélyes definícióval, de ezt még a későbbiekben elnyerheti. Ha tehát nem kerül sor ünnepélyes definícióra egy olyan doktrína tekintetében, ami a hithez tartozik és melyet a rendes egyetemes tanítóhivatal - ami szükségképpen magában foglalja a pápát is - tanít, attól azt még tévedhetetlen módon meghatározottnak kell tartani. Ilyen esetben a pápa jóváhagyó és megerősítő kijelentése nem dogma-megfogalmazási aktus, hanem formális jóváhagyása annak, hogy egy igazság már az Egyház birtokában van és általa tévedhe- tetlenül kerül továbbadásra. Mindezek után a bíboros a katolikus tanítás bizonyos tételeit konkrétan is besorolja a hitvallási formula záradéka által felsorolt három lehetőség valamelyikébe, irányadó útmutatást adván ezzel különös tekintettel is a legaktuálisabb kérdésekre vonatkozóan.30 3. Az Ad tuendam fidem jelentősége a probléma tisztázását illetően A tanítóhivatalról szóló tanítás fejlődésének következő lényeges állomása az Ad tuendam fidem apostoli levél, mellyel a pápa a Latin Kódex 750. és 1371., valamint a Keleti Kódex 598. és 1436. kánonához fűzött kiegészítést.31 Fontos kiemelni, hogy a Szentatya elsősorban a teológia művelőihez szól, hivatkozván az O testvéreit a hitben megerősítő péteri szolgálatára. Ezzel a dokumentummal, 1998-ban került sor a CIC és CCEO hatályos szövegébe történő olyan szabályok betoldására, amelyek kifejezetten köteleznek azon igazságok megőrzésére is, melyeket az egyházi tanítóhivatal a saját tekintélye alapján ad elő definitiv módon. Ugyancsak megnevezést nyertek az e tárggyal kapcsolatos egyházjogi szankciók. Elmondhatjuk, az Ad tuendam fidem révén az utóbbi évtizedek egyik állandóan napirenden levő problémája tisztázódott igen jelentős mértékben. A Szentatya ezen nyilatkozatában ugyanis szabályozást nyert a tanítóhivatal azon tévedhetetlen megnyilatkozásaival szemben tanúsítandó magatartásmód, mely olyan tanításra vonatkozik, ami nem lett dogmaként definiálva, azaz nem lett formálisan a kinyilatkoztatáshoz tartozónak megjelölve. Vagyis azon tételekről van szó, melyeket az Egyház definitiv módon hit és erkölcs dolgában tanít, s amelyek szükségesek ahhoz, hogy szen29 Nota doctrinalis Professionis, n. 9. 30 Nota doctrinalis Professionis, n. 11. 31 IOANNES PAULUS II., Litt. ap. Ad tuendam fidem, 18. V. 1998, in AAS 90 (1998) 457-461.
