Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III—VII. SZÁZAD) 9 Az V. században, de talán már a IV. század végén, különösen Nyugaton úgy a császári jogforrások, mint a tudományos és oktatás céljából íródott müvek olykor különbséget tettek a császári törvényhozás között, amelyet „leges”-nek hívtak, és a iusprudentium, vagyis a tudományos jog között, amelyet egyszerűen iusnak neveztek10. Ez a különbségtétel megjelenik a Brevarium Alariciben is (506-ban)11, de nem található meg Iustinianus császár gyűjteményeiben, ahol a „leges” kifejezés mind a császári konstitúciókat mind a jogtudósok írásait jelöli. Ebben az értelemben a „lex” egyszersmind „virorum prudentium consultum”'2. Az V. században, főként II. Theodosius és III. Valentinianus császár idején a „lex” szó a császári jogforrásokban is szorosabb szakkifejezési értelemben jelenik meg, s már nem jelenti a császárok által kibocsátott jogszabályok minden műfaját, hanem csupán az általános parancsokat, de nem a pragmaticumokat vagy más rescriptumdksX13. Nem csoda, hogy a „lex” a keresztény kor császári jogában sajátosan keresztény értelemben is megjelenik: például a keresztény vallást „lex Christiana l4, vagy „sacra lex”15 néven is említik; sőt - noha ritkán - az Egyház bírói hatalmát is a „lex Christiana” névvel illetik, de a keresztények életének szabályait is olykor „legesének mondják16. A vizsgált időszak vége felé a barbárok római jogának gyűjteményeiben, valamint a germán jog forrásszövegeiben is találunk olyan elemeket, amelyek hozzájárultak a kánonjogi szóhasználat kialakításához. Ezekben azonban a „lex” gyakran az egész jogrendszert vagy a törvényeket tartalmazó könyvet jelentette. 2. A keresztény latinitás A „lex” szó használata a keresztényeknél már a II. századtól kezdve a Szentírás latin fordításainak befolyása következtében sajátos vonásokat hordoz. A „lex” ugyanis gyakran a mózesi törvényt, az egész Ószövetséget17 vagy a Pentateuchust jelentette18, azonban olykor az egész keresztény vallást is jelölte19. 10 GAUDEMET, J., „lus" et „leges", in Inra 1 (1950) 232-236. 11 Uo. 237-238. 12 Dig. I, 3, I = kiad. (3. j.) 33; vő. GAUDEMET, „Ius" et „leges" (10. j.) 238-245. LADNER, G.B., Justinian ’s Theory of Law and the Renewal Ideology of the Leges Barbarorum, in UA., Images and Ideas in the Middle Ages. Selected Studies in History and Art, II (Storia e lctteratura 156), Roma 1983. 611-612. 13 KUSSMAUL, Pragmaticum (6. jcgyz.) 13, 45, 96. 14 Cod. 1, 9, 11 = KRUEGER, P. (ed.), Corpus Iuris Civilis. II. Codex Iustinianus, Berolini 1914.9 61. 15 Cod. 1, 4, 7 = kiad. (14. j.) 40. 16 BLAISE, A., Dictionnaire latin-français des auteurs chrétiens, Tumhout 1954. 493. nr. 6: Ja juridiction chrétienne". A törvényről mint a keresztény élet normájáról lásd: Cod. 1, 5, 4 pr. (a. 408) = kiad. (14. j.) 51: Manichaeos seu Manichaeas vel Donatiastas meritissima severitate persequimur, huic itaque hominum generi nihil ex moribus, nihil ex legibus sit commune cum ceteris. 17 Erről lásd LOI, V., Origini e caratteristiche della latinità cristiana (Supplementum nr. 1 al „Bollcttino dei classici”), Roma 1978. 15-22.
